I. A GÖRÖG NEMZETISÉGHEZ TARTOZÓK A NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATOK ALAPJÁN

I.1. Az apropó

A 2022. évi népszámlálás adatai a magyarországi görögségre nézve érdekes eredményekkel szolgálnak. Míg a hazai nemzetiségekre vonatkozóan összesítve több mint 20%-os népességcsökkenés volt jellemző, a görög nemzetiséghez tartozók száma több mint 30%-kal emelkedett. Ráadásul első ránézésre nem azokon a településeken, amelyeken aktív közösségi élet folyik, hanem ott, ahol a görög közösségi életnek nem, vagy alig vannak előzményei. Nézzük tehát, mit is mutatnak a számok!

I.2. Mit mérnek a népszámláláson?

A nemzetiségi (anyanyelvi/nyelvi) kötődéssel kapcsolatban a 2022. évi népszámlálás során – a 10 évvel ezelőttihez hasonlóan – három kérdés lett feltéve:

1. Melyik nemzetiséghez tartozónak érzi magát? (Az adatbázisban: valamilyen nemzetiségű.)
2. Mi az anyanyelve? (Az adatbázisban: valamilyen anyanyelvű.)
3. Családi, baráti közösségben milyen nyelvet használ általában? (Az adatbázisban: családi, baráti közösségben valamilyen nyelven beszélő.)

Ugyan – 2001-gyel ellentétben – nem került a nemzetiségi jellemzők közé a kulturális kötődés, mégis belátható, hogy a baráti körben történő nyelvhasználat sem utal feltétlenül nemzetiségi kötődésre. A főadat, tehát az adott nemzetiséghez tartozók száma, csupán egy technikai szám, amely azon személyek összességét mutatja, akik a három kérdés valamelyikével kapcsolatban az adott nemzetiség esetén nyilatkoztak. Tehát, ha egy településen 10-en nyilatkoztak úgy, hogy ők valamely nemzetiséghez tartozónak érzik magukat, annak nyelvét az anyanyelvüknek tekintik, és általában azt használják családi és baráti körben, akkor azon a településen a szóban forgó nemzetiséghez tartozók száma 10. Ha azonban 10-en vallották magukat valamely nemzetiséghez tartozónak, másik 10-en, hogy anyanyelvük az adott nemzetiség nyelve, és ismét másik 10-en, hogy azt családi és baráti körben használják, akkor azon a településen a technikai (a KSH által összesített) szám értelmében a szóban forgó nemzetiséghez 30-an tartoznak.

I.3. A népszámlálási kérdések alapján kik tekinthetők az adott nemzetiséghez tartozónak?

Főszám szerint azok, akiket a technikai adat abban a csoportban mutat ki. Tehát akik magukat nemzetiséghez tartozónak érzik, de lehet, hogy már a nyelvet nem beszélik, akik a nemzetiségi nyelvet anyanyelvüknek tekintik, de magukat nem tartják olyan nemzetiségűnek, illetve olyan személyek, akik a nemzetiségi nyelvet családi vagy baráti körben használják. Tehát nemcsak a családtagok, de akár olyanok is, akik egy nemzetiségi baráti kör, közösség, egyesület, együttes, énekkar, tánckórus, sportcsapat stb. tagjai. Fontos, hogy míg a „nemzetiségit”, illetve a „nemzetiséghez tartozót” a köznyelvben szinonimának érezzük, valójában hivatalosan a nemzetiséghez tartozók köre annál jóval tágabb lehet. A „hivatalos” szót azért használom, mert például nemzetiségi önkormányzatok alakításának lehetősége a nemzetiséghez tartozók technikai számához van kötve, tehát a szélesebb körhöz. Többek között ennek tudható be – legalábbis a görögök esetében – települési szinten az, hogy a görög nemzetiségi családi kötelékekkel rendelkezők (görögök / görög származásúak és hozzátartozóik) olykor rácsodálkoznak a technikai szám nagyságára: Székesfehérváron 50 görög? Pápán 22, Sopronban 45, Szentendrén 56, Szolnokon 63, a XI. kerületben 213, a XII. kerületben 113? Hogy értelmezendők az ilyen magas számok?

I.4. A nemzetiségekhez tartozók számának alakulása

A hazai nemzetiségekhez tartozók száma több mint 20%-kal csökkent egy évtized alatt. Köztük a német nemzetiséghez tartozók száma is szinte pontosan ugyanilyen arányban, akiket azért érdemes kiemelni, mert többek között a jól szervezettségüknek köszönhetően egyedül ők voltak képesek nemzetiségi képviselőt delegálni a Parlamentbe. (A többi nemzetiség – jelenleg a roma kivételével – szószólóval képviselteti magát.) A nemzetiségekhez tartozók számának általános csökkenésével szemben a görög nemzetiséghez tartozók több mint 30%-kal többen lettek.

A valamely nemzetiséghez tartozók számának alakulása 2011-hez képest.

A hazai nemzetiségekhez tartozók száma 23%-kal csökkent az egy évtizeddel ezelőtti állapothoz képest. A magas szám mindenekelőtt a hazai nemzetiségiek közel felét kitevő cigányság 34%-os – népszámlálás szerinti – népességfogyásával magyarázható, ami esetükben az identitás megvallásának problematikáját veti fel. A visszaesés 23%-os volt a hazai nemzetiségiek több mint egynegyedét kitevő németeknél is, 20% körüli az ugyancsak népes horvátoknál és románoknál, de a 10%-ot meghaladta a szlovákoknál is. A bolgárok és lengyelek esetében a szám alig változott, míg az örmények és szerbek közösségében 15% körüli volt a növekedés. Hatalmasat ugrott a ruszinok és az ukránok száma, bizonyára a háborúval magyarázhatóan. Tehát a többi nemzetiséghez viszonyítva is magyarázatra szorul a hazai görögséghez tartozók számának 33%-os, 4642-ről 6178-ra történő növekedése.

I.5. A nemzetiségi identitás megvallásának lehetősége

Magyarország alaptörvénye kimondja, hogy az ország területén élő nemzetiségek (korábbi elnevezéssel: nemzeti és etnikai kisebbségek) államalkotó tényezők. Az egyes nemzetiségekhez tartozó személyeknek joguk van a nemzetiségi önazonosságuk vállalásához és megőrzéséhez, amihez közösségi jogok is társulnak. Ilyen például nemzetiségi civil szervezetek közreműködésével nemzetiségi önkormányzatok alapításának lehetősége helyi és országos szinten, azokon keresztül nemzetiségi intézmények (pl.oktatási) létesítése, továbbá az országos önkormányzatok listaállításával nemzetiségi szószóló vagy képviselő választása a Parlamentbe. A települési nemzetiségi önkormányzatok választásának lehetősége népszámlálási adatokhoz kötött. A népszámlálás során a nemzetiségi identitás megvallása anonim, semmiféle igazolást nem igényel. Nemzetiségi választáson az vehet részt, aki nemzetiségi névjegyzékben regisztrál. A nemzetiséghez való tartozást igazolni ez esetben sem szükséges, a nemzetiségi szavazó anonimitása garantált.

I.6. A nemzetiséghez tartozás megállapításának módszere

A 2011. évi népszámlálás kérdőíve azonos fejezeten belül (V.) mérte a nemzetiségi, anyanyelvi és nyelvi kötődést. A 2022. évi népszámlálás kérdőívében a vonatkozó kérdések azonosak. A kérdőívekből nem derül ki, de mindhárom kérdésre adott válasz az értékelés szempontjából nemzetiséghez való tartozásra utal. Tehát nemcsak a nemzetiségi, de az anyanyelvi, sőt a nyelvi kötődés is nemzetiségi jellemzőnek számít. Konkrét példával: ha valaki a 12.1. kérdésre válaszolva („Mely nemzetiséghez tartozónak érzi magát?”) a „magyar”-t jelölte meg, és a 12.2.-ben sem adott meg második nemzetiséget, majd a 13.1.-ben az anyanyelvének csak a „magyar”-t ikszelte be, de a 13.2-es kérdésre válaszolva („Családi, baráti körben mely nyelvet használja általában?”) a „magyar” mellett a „görög”-öt is megadta, akkor a technikai szám szerint ő már a görög nemzetiséghez tartozik.

A 2001-es népszámlálás egy 4. jellemzőt is feltüntetett, a kulturális értékekhez, hagyományokhoz való kötődést, ami irreálisan magas technikai főszám (nemzetiséghez való tartozás) megállapításához vezethetett. Mivel a kulturális kötődés nemzetiségi kötődést nem okvetlenül fejez ki, a főszámok összehasonlítása terén a 2001-es adatok – a görögök esetében – nem tekinthetők mérvadónak, ezért azokra hivatkozni csak elvétve fogok.

I.7. A görög nemzetiséghez tartozók számának alakulása: nemzetiség, anyanyelv, családi, baráti körben használt nyelv, kulturális kötődés

A görög nemzetiséghez tartozók (technikai) száma 2022-ben 6.178, 2011-ben 4.642, 2001-ben pedig 6.619 fő volt.

A görög nemzetiséghez tartozók számának alakulása az elmúlt 3 népszavazás során

Első ránézésre mondhatnánk, hogy két évtized alatt a hazai görögség népszámlálás szerinti száma kis mértékben csökkent (6.619-ről 6.178-ra). A 2001-es és 2022-es adatok összehasonlítása azonban azért nem állja meg a helyét, mivel 2001-ben még a kulturális kötődésűek is „hazai görögnek” számítottak. Akkor 6.140-en nyilatkozták, hogy kötődnek a görög kultúra értékeihez és hagyományokhoz (több mint felük a fővárosban), jóval több mint kétszer annyian, ahányan magukat görög nemzetiségűnek vallották (2.509).

Könnyen belátható, hogy a népszerű görög kultúrához való vonzódás meglehetősen messze van a nemzetiségi kötődéstől, ami feltételezhetően a vonatkozó kérdés kiiktatásának is okául szolgált. Hogy a görögök esetében a kulturális kötődés beemelése a nemzetiségi jellemzők közé torz adathoz vezetett, mutatja az összehasonlítás: országos szinten akkor 314.060-an vallották magukat nemzetiséginek, akik közül 300.627-en nyilatkoztak kulturális kötődésről is. Tehát amíg az összesített arány 96% volt, ugyanebben a relációban (kulturális kötödés – nemzetiség) a görögöknél 245%.

Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy 2001 óta hogyan alakult a görög nemzetiségűek, a görög anyanyelvűek és a görögöt családi, baráti közösségben beszélők száma.

I.8. Görög nemzetiségűek

Nem szorul magyarázatra, hogy aki görög nemzetiségűnek érzi magát, illetve szeretne arról nyilatkozni, hogy ő görög nemzetiségű, az a népszámlálás során – értelemszerűen – a „Melyik nemzetiséghez tartozónak érzi magát?” kérdésre adhatott választ.

A hazai és a görög nemzetiségűek számának alakulása az elmúlt három népszámlálás során

Az adatokból kitűnik, hogy a 2011. évi népszámlálás során a 13 elismert hazai nemzetiség körében – összesítve, de szinte mindegyiknél külön-külön is – a nemzetiségüket megvallók száma jelentősen megnövekedett. Ez feltételezhetően azzal magyarázható, hogy 2011-től csak azokon a településeken alakulhattak nemzetiségi önkormányzatok, amelyeken a népszavazási adatok alapján az adott nemzetiséghez tartozó polgárok száma meghaladja a 25-öt. Ennek megfelelően a nemzetiségi önazonosság megvallásának fontosságára a nemzetiségi szervezetek felhívták a figyelmet. Ha azonban az összesített adatokat 2011 és 2022 viszonylatában hasonlítjuk össze, akkor 26%-os visszaesést tapasztalunk, ami a népességfogyáson, az asszimiláción, valamint a romák esetében az önazonosság felvállalásának problémáján túl talán arra is utal, hogy a 2011 előtti kampány olyanokat is megszólított, akik aztán szívességből vagy érdekből vallották magukat nemzetiséginek. Az országos tendenciától eltér a görög nemzetiségűek esete, ahol nem csökkenés, hanem meglehetősen jelentős, közel 22%-os növekedés figyelhető meg.

A görög nemzetiségűek esetében érdemes megvizsgálni a területi, illetve a településtípus szerinti megoszlásukat.

A görög nemzetiségűek megoszlása megyék szerint

Míg 2001-ben és 2011-ben a hazai görög nemzetiségűek több mint fele Budapesten élt, addig 2022-ben ugyanez az arány már csak 41%. Sőt, a budapesti görögök száma 2011-hez képest csökkenést mutat, valamint azon megyékben, amelyekben a korábbi népszámlálások szerint nagyobb számban éltek (Fejér, Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya), jelentősebb változást nem tapasztalhatunk. Jelentős a növekedés Pest megyében, de vannak olyan megyék, amelyekben a görög nemzetiségűek száma megduplázódott (Vas, Zala, Nógrád, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun), de olyanok is, ahol háromszor-négyszer nagyobb (Veszprém, Győr-Moson-Sopron, Tolna, Szabolcs-Szatmár-Bereg).

A görög nemzetiségűek megoszlása településtípus szerint

A görög nemzetiségűek településtípus szerinti megoszlása 2011 óta jelentős átalakuláson ment keresztül. Míg korábban döntő többségükben a fővárosban, illetve megyei jogú városokban éltek (71%), addig ma már csak 60%-uk. Közel a felük (40%), mintegy 800 fővel többen, mint 10 éve, kisvárosokban és községekben laknak, miközben a legjelentősebb görög közösséggel rendelkező településen (Beloiannisz községben) a számuk csökkent.

I.9. Görög anyanyelvűek

A nemzetiség megvallásához képest szembetűnő, hogy a tájékoztató, esetleg rábeszélő kampányok az anyanyelvűség vállalását nem különösebben befolyásolták. 2022-ben 1.761-en vallották, hogy görög anyanyelvűek, 2011-ben 1.872-en, 2001-ben 1.921-en.

A hazai és a görög anyanyelvűek számának alakulása az elmúlt három népszámlálás során

A visszaesés 10 év viszonylatában 6%-os, 20 viszonylatában 8%-os, tehát lényegesen kisebb, mint a teljes hazai nemzetiségi anyanyelvi közösség esetében, ahol ezek az arányszámok 24% és 17%, a németek esetében 26% és 16%.

 A görög anyanyelvűek megoszlása megyék szerint

Jóllehet Budapesten a görög anyanyelvűek aránya jelentősen (19%) csökkent, országos viszonylatban a görögöt anyanyelvüknek tartók közel fele még mindig ott él. Jelentősen megnőtt a görög anyanyelvűek aránya Pest megyében, viszont (Veszprém megye kivételével) a többi megyében nem figyelhetünk meg a görög nemzetiségűek megoszlásához hasonlítható ugrásszerű növekedést. Amíg például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a görög nemzetiségűek száma egy évtized alatt 30-ról 108-ra növekedett, addig a görög anyanyelvűeké csak 20-ról 24-re.

A görög anyanyelvűek megoszlása településtípus szerint

A görögöt anyanyelvként beszélők száma a fővárosban jelentős, a megyei jogú városokban minimális mértékben visszaesett. A kisvárosokban 53%-kal, körülbelül 100 fővel nőtt a görögre anyanyelvükként tekintők száma, míg a községekben nem beszélhetünk jelentősebb változásról, jóllehet Beloianniszban jelentős visszaesést tapasztalhatunk.

I.10. A görögöt családi, baráti körben beszélők

A három nemzetiségi jellemző közül talán a legbizonytalanabbul definiálhatók köre. Azokról lehet szó, akik görögül bármilyen szinten családi vagy baráti körben beszélnek, legyenek akár görög állampolgárok, akár görög származásúak, akár azok leszármazottjai. De ebbe a körbe beletartozhatnak akár a görögül tanulók, a görögül éneklők vagy a görög nyelvű liturgiákon részt vevők, vagy akár a görög közösségben dolgozók is. Ahogy a 2001. évi népszámlálás során nemzetiségi jellemzőként vállalható kulturális értékekhez való kötődés, úgy a görög nyelv baráti körben történő használata sem okvetlenül utal nemzetiségi kötődésre.

A családi és baráti közösségben hazai nemzetiségi nyelvet, illetve görögöt beszélők az elmúlt három népszámlálás során

A visszaesés 10 év viszonylatában 7%-os, 20 év viszonylatában viszont már 10%-os növekedésről beszélhetünk. amely adatok lényegesen kedvezőbbek a hazai nemzetiségek összesített adatainál: (-27% - +1%).

A görögöt családi és baráti közösségben beszélők megoszlása megyék szerint

A görögöt családi és baráti közösségben beszélők megoszlása településtípus szerint

Az arányok hasonlók, mint a görög anyanyelvűek esetében, azzal a különbséggel, hogy a fővárosban és a megyei jogú városokban nagyobb mértékű a visszaesés, míg az egyéb városokban és községekben többen használják a görög nyelvet családi és baráti körben, mint 10 évvel ezelőtt. Utóbbi azért is említésre méltó, mert eközben Beloiannisz községben jelentős a visszaesés.

I.11. A görög nemzetiséghez tartozók területi megoszlása

Az elmúlt évtized alatt úgy növekedett a görög nemzetiséghez tartozók technikai, tehát a KSH által összesített száma 33 %-kal, hogy a görög nemzetiségűeké 22%-kal növekedett, míg a görög anyanyelvűeké 6%-kal, a görögöt családi, baráti közösségekben beszélőké pedig 7%-kal csökkent.

A három nemzetiségi jellemző összesítésével megállapított technikai számok szerint 279 olyan település van Magyarországon, amelyen élnek görög nemzetiséghez tartozó polgárok. Ezek közül 78 olyan, ahol a számuk meghaladja a 10-et. 46 településen élnek többen 25 főnél, tehát ennyi helyen akár görög nemzetiségi önkormányzat is alakulhat 2024-ben. Ezek közül 22 budapesti kerület, 15 megyei jogú város, 7 egyéb (nem megyei jogú) város és 2 község. Új települések a „25+-os” táborban Szolnok (63), Székesfehérvár (50), Sopron (45), Szigetszentmiklós (35), Vecsés (32), Szombathely (31), Kaposvár (31) és Dunakeszi (30). Ezek szinte mindegyikében előzmény nélkülinek tekinthetők a magas számadatok.

A "25+-os" települések

A 2011. évi népszámlálási adatokhoz képest jelentős (20-40%) növekedés figyelhető meg Budapest 5., 11., 12. és 23. kerületében, Érden, Gyálon, Nagykanizsán, Kaposváron, Debrecenben és Hódmezővásárhelyen, kimagaslóan jelentős (40-100%) Budapest 20. és 22. kerületében, Dunakeszin, Pomázon, Szentendrén, Dunaharasztiban, Vácon, Veszprémben, Győrben és Békéscsabán. A görög nemzetiséghez tartozók száma a következő településeken megtöbbszöröződött: Budakeszin, Cegléden, Törökbálinton, Veresegyházán, Vecsésen, Székesfehérváron, Pápán, Sopronban, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Salgótarjánban, Szolnokon, Kiskunhalason és Gyulán. 

A 2011. évi népszámlálási adatokhoz képest jelentős (20-40%) csökkenés figyelhető meg Budapest 7., 9. és 18. kerületében, Gödön, Diósdon, Beloianniszban, Komlón és Szentesen. A görög közösséghez tartozók száma minimum megfeleződött Pusztaszabolcson, Egerben és Tiszaszőlősön. (Egerben már nem alakulhat nemzetiségi önkormányzat.)

A görög nemzetiséghez tartozók megoszlása településtípus szerint

A görög nemzetiséghez tartozók technikai száma az összes településtípus esetében növekedett. A fővárosban minimálisan (2%), a megyei jogú városokban jelentős mértékben (32%), az egyéb (nem megyei jogú) városokban (94%) és a községekben (75%) drasztikus mértékben. Míg a 2011-es számok szerint a görög közösséghez tartozók 50%-a élt Budapesten, addig 2022-ben már csak a 38%-uk. Míg korábban a görög nemzetiséghez tartozók másik fele főleg nagyvárosokban, valamint kisebb részben kisvárosokban és községekben élt, addig ma csak az egyéb (nem megyei jogú) városokban és községekben élők száma is meghaladja a fővárosiakét.

Kizárólag a számokat egybevetve két jelenséget érdemes kiemelni:

• Több olyan település esetében tapasztaljuk a görög nemzetiséghez tartozók számának növekedését, ahol 2001-ben sokan nyilatkoztak a görög kulturális értékekhez és hagyományokhoz való kötődésről anélkül, hogy akkor magukat görög nemzetiségűnek vallották volna. Pl. Nyíregyházán, Szolnokon, Vácon, Szentendrén, Győrben, Szombathelyen, Kaposváron, Veszprémben, Kecskeméten, Békéscsabán stb.
• Azokban a budapesti kerületekben – néhány kivételével –, ahol nagy tömbökben, lakótelepeken éltek görögök (és ismerték egymást!), megcsappant a számuk. Ilyen pl. a IX., a XIV. és a XVIII. kerület. Ezen 3 kerület esetében a görög nemzetiséghez tartozók száma egy évtized alatt 20%-kal csökkent. Viszont a teljes népességcsökkenés a három kerület esetében alig pár százalékos.

I.12. A főváros és Pest megye viszonya

A fővárosi mérések érdekessége, hogy a KSH összesített száma (tehát a görög nemzetiséghez tartozók száma) úgy növekedett, hogy a nemzetiségi, anyanyelvi és nyelvi kötődés szerinti mindhárom mutató csökkenést mutat.

A görög nemzetiséghez tartozók számának változása kerületi szinten

A teljes magyarországi népesség minden települési szinten csökkent. A fővárosban 3%-kal, a megyei jogú városokban 6%-kal, az egyéb városokban 3%-kal, a községekben 2%-kal. Ezzel szemben Pest megyében intenzív növekedést tapasztalunk: a megyei jogú városokban (Érd) 12%-osat, az egyéb városokban 8%-osat, a községekben 11%-osat. A görög nemzetiséghez tartozók körében a Pest megyei népességnövekedés még szembetűnőbb: a megyei jogú városokban 31%-os, az egyéb városokban 64%-os, a községekben 107%-os.

Pest megye népességszámának változása a teljes lakosság, valamint a görög nemzetiséghez tartozók körében az utolsó két népszámlálás adatai alapján

A Pest megyében élő görög anyanyelvűek esetében messze nem ennyire nagy mértékű a növekedés: a nem megyei jogú városokban 12%-os, a községekben 66%-os, Érden pedig a változás negatív irányú.

Íme néhány Pest megyei kisváros vagy község (a korábban említetteken kívül), ahol a görög nemzetiséghez tartozók száma meghaladja a 10 főt: Fót (20), Göd (14), Diósd (12),  Törökbálint (18), Kistarcsa (11), Pécel (10), Veresegyház (15), Gyál (17), Gyömrő (10), Pilisvörösvár (10), Üröm (10), Pomáz (15), Dunaharaszti (18), Halásztelek (13), Csörög (12) és Biatorbágy (10).

I.13. Két község: példa és ellenpélda

Kistelepülési szinten azért szerencsés az adatok tanulmányozása, mert külön adatigénylés nélkül is viszonylag pontos képet kaphatunk az ott élő nemzetiségi csoportról. A közösség tagjai személyesen is ismerik egymást, a manipuláció szembetűnő lenne. Minderre a példa Beloiannisz, a Fejér megyei „görög falu”.

Beloiannisz: korcsoportok, vallási, nemzetiségi jellemzők

A népességcsökkenés 10 év viszonylatában 6%-os, 20 év viszonylatában 15%-os. Ugyanez Magyarország egészén 3, illetve 6%-os, Magyarország községeinek összességében még ennél is kisebb. Dunaújváros járás községeinek összességében az elmúlt 10 évben 2%-kal, 20 év alatt pedig 3%-kal nőtt a lakosság száma.

A beloianniszi népesség korcsoport szerinti megoszlása hasonló a Magyarország egészére jellemző arányokhoz, aminek legfőbb jellemzője, hogy a 40 év alattiak száma esett vissza jelentősen. Beloiannisz ettől annyiban különbözik, hogy a 10 évesnél fiatalabbak valamivel többen vannak, mint 10 éve, amit kedvező tendenciának tekinthetünk. Igaz, a magyarországi községek szintjén a 10 év alattiak aránya lényegesen magasabb.

A beloianniszi teljes népességcsökkenésnél még nagyobb mértékben csökkent a görög nemzetiséghez tartozók száma: 10 év viszonylatában 23%, 20 év viszonylatában 19%-kal. A görög nemzetiségűeké 10 év alatt 23%-kal, a görög anyanyelvűeké, valamint a családi és baráti közösségben görögül beszélőké még drasztikusabban, felére csökkent.

Érdemes felfigyelni arra, hogy a településen jelentős (53) a „más nemzetiséghez” (tehát nem a 13 elismert nemzetiség valamelyikéhez) tartozók száma, ami feltételezhetően (részben?) a macedón identitású lakosok körét takarja. (A népszámlálás lehetőséget biztosított a kettős identitás megvallására is. E szerint a görög és esetlegesen a macedón nem zárják ki egymást.)

Jelentősen csökkent a településen az ortodox keresztény felekezetűek száma is. 2001-ben 172-en vallották magukat annak, 2011-ben 140-en, 2022-ben pedig már csak 107-en. A visszaesés tehát 10 év viszonylatában megegyezik a görög nemzetiséghez tartozók népességcsökkenésével, 20 év viszonylatában viszont lényegesen intenzívebb, 38%-os. Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az ortodoxok a görög közösség tagjaiból kerülnek ki, akkor azt mondhatjuk, hogy a településen a görög közösséghez tartozók körülbelül fele ortodox keresztény felekezetű, ami a fentebb jelzett szembetűnő csökkenés ellenére is lényegesen magasabb arány, mint az országos adat (12%).

Mire példa Beloiannisz? Arra, hogy a statisztikai adat nem esik messze a tapasztalatitól. Kis településről lévén szó, a lakosok ismerik egymást, a görög közösség munkája országos szinten is ismert. Feltűnő lenne, ha kívülről manipulálnák az identitás megvallását. Másfelől a „görög falu” esete példa arra is, hogy hiába van a településen jól működő görög nemzetiségi iskola, görög önkormányzat, görög civil szervezetek, néptánccsoportok, futballcsapat, valamint ortodox templom, az általános demográfiai tendenciák, az elvándorlás, az asszimiláció nem ellensúlyozható.

Az ellenpélda, tehát a példa arra, hogy az identitás megvallása akár egy kistelepülésen is manipulálható, Tiszaszőlős. Fentebb láthattuk, hogy egy görög közösségre jellemző, hogy a tagjai között többen beszélik a görög nyelvet, illetve az is, hogy a vallásos görögök jó eséllyel ortodox keresztények. Tiszaszőlősön senki sem beszél görögül, sem anyanyelvi szinten, sem családi, sem baráti körben. Ortodox kereszténynek a legutóbbi három népszámláláson senki sem vallotta magát. A 2001-ben a Beloiannisznál kevéssel népesebb faluban még nem éltek görögök, viszont 2011-ben már 58-an nyilatkoztak úgy, hogy görög nemzetiségűek, közülük 10-en arról, hogy használják a görögöt családi és baráti körben. Valójában Tiszaszőlősön sem most, sem tíz vagy húsz évvel ezelőtt nem éltek görögök. A jelenlegi görög nemzetiségi szószóló bíztatására vallották magukat görögnek, majd pedig ez alapján görög nemzetiségi önkormányzatot is alapítottak. 2022-ben 58-ból már csak 27-en maradtak görög identitásúak, de továbbra is elegen ahhoz, hogy 2024-ben ismét a görög közösség érdekeit képviselő önkormányzatot hozzanak létre.

I.14. A görög nemzetiséghez tartozók korcsoportok szerinti megoszlása

Először nézzük meg, hogy a görög nemzetiséghez tartozók korcsoport szerinti megoszlása mutat-e jelentős eltérést a teljes népesség adataihoz képest. Ezt követően vessük egybe a számokat az egy évtizeddel ezelőtti mérésekével, majd pedig vizsgáljuk meg a településtípus szerinti adatokat, végül pedig hasonlítsuk össze a görög nemzetiséghez tartozók korcsoportok szerinti megoszlását a görög anyanyelvűekével.

A teljes magyarországi népesség, valamint a görög nemzetiséghez tartozók korcsoportok szerinti megoszlása

A teljes magyarországi népesség, valamint a görög nemzetiséghez tartozók korcsoportok szerinti megoszlása hasonló arányokat mutat. Kisebb különbség a 20 év alattiak és 60 év fölöttiek körében mutatkozik: mindkét csoport esetében kb. 15%-kal vannak kevesebben a görög nemzetiséghez tartozók kategóriájában. (A görög nemzetiségűek csoportjában szinte azonosak az arányok.)

Ha a 2011. évi népszámlálás adataival vetjük egybe az aktuális számokat, megfigyelhetjük, hogy a görög nemzetiséghez tartozók között a fiatalabbak aránya valamelyest tovább csökkent, az idősebbeké pedig növekedett: 20 év alattiak 17%, 60 év fölöttiek 23%.

Ha a 2022. évi népszámlálás szerinti számokat településtípusonként elemezzük, akkor kimondhatjuk, hogy a 20 év alattiak aránya Budapesten a legkisebb (14%), ahogy a 60 év fölöttieké ugyanott a legmagasabb (25%).

A görög anyanyelvűek körében a különbségek már egészen markánsak. A görög nemzetiségűekhez képest lényegesen kevesebben vannak a 60 év alattiak, és sokkal többen a 60 év fölöttiek: a görög anyanyelvűek 39%-a 60 év fölötti. Következésképpen a fiatalabbaknak a görög identitását már kevésbé fejezi ki az anyanyelvhez való ragaszkodás.  

I.16. Görög állampolgárok a görög nemzetiségi közösségben

A 2022. évi népszámlálás során összesen 1027-en – több mint kétszer annyian, mint 10 évvel korábban – nyilatkoztak arról, hogy görög állampolgársággal rendelkeznek, akiknek közel 70%-a Budapesten lakik. A görög nemzetiséghez tartozók felől nézve viszont azt tapasztaljuk, hogy köztük 448-an voltak azok, akik jelezték, hogy valamely EU-s tagállam állampolgárai, amelyek nagy valószínűséggel Görögország, esetleg Ciprus. Több mint 60%-uk budapesti. Tehát a Magyarországon élő görög állampolgárok több mint fele nem nyilatkozott nemzetiségi kötődésről. Ami az előző népszámlálásokkal való összehasonlítást illeti, a görög nemzetiséghez tartozó görög állampolgárok száma 2011 óta gyakorlatilag nem változott, 2001-hez képest viszont valamelyest csökkent.

Az adatok többek között utalnak arra is, hogy az elmúlt évtizedben nem költöztek Magyarországra nagyobb számban görög állampolgárok. 

I.17. A görög nemzetiséghez tartozók vallási kötődése

A beloianniszi görögség jellemzőit vizsgálva megfigyelhettük, hogy köztük az ortodox keresztények aránya közel 50%. Ha abból az országos adatból indulunk ki, miszerint az ország lakosságának fele nem vallásos, felekezethez nem tartozik, illetve a vallási kötődéssel kapcsolatos kérdésre nem válaszolt, akkor Beloiannisz esetében igazolódni látszik a nézet, miszerint a vallásos görögök többsége ortodox keresztény felekezetű.

Nézzük meg tehát először az ortodox keresztényekkel kapcsolatos jellemzőket, majd ezt követően a görög nemzetiséghez tartozók vallási kötődését, azon belül is elsősorban a görög ortodoxok számát, arányát.

Az ortodox keresztények száma 15.578 fő, 14%-kal magasabb, mint 2011-ben volt. Többségükben Budapesten, Békés megyében és Pest megyében élnek, de nem kevesen Csongrád megyében, Hajdú-Bihar megyében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, valamint Fejér megyében is.

A népszámlálási űrlapon mindenki maga nevezhette meg, hogy milyen ortodox felekezetű, e szerint közülük 3.443 a görög ortodox, valamivel kevesebb, mint a román ortodox, viszont több mint kétszer annyi, mint a szerb (!) vagy ukrán ortodox. Legnagyobb számban a Dél-Alföldön élnek (1.012), majd pedig Budapesten. A többi régióban lényegesen kisebb számban. (Közép-Dunántúl régióban kiemelendő Fejér megye, ahol a számuk 201 fő, akiknek vélhetően több mint a fele beloianniszi.) A görög ortodoxok regionális megoszlása sejteti, hogy többségükben nem a görög nemzetiséghez tartozókból kerülnek ki.

A nem vallásosok, felekezethez nem tartozók, illetve a kérdésre nem válaszolók aránya a görög nemzetiséghez tartozók körében meglehetősen magas, 61%. A római katolikusoké 13% (amely aránnyal megelőzik az ortodoxokat), az ortodoxoké 739 fővel mindössze 12% (akiknek egyhatoda Beloianniszban él), a görög anyanyelvűek körében több mint kétszer ennyi, 27%.

Ha a tíz évvel ezelőtti arányokkal hasonlítjuk össze a mostaniakat, akkor azt látjuk, hogy a görög nemzetiséghez tartozók körében jelentős az ortodox felekezetűek számának és arányának visszaesése (utóbbi korábban 18% volt). Az ortodoxok száma 112 fővel csökkent, viszont a római katolikusé 116-tal, a reformátusoké 79 fővel (a görög anyanyelvűek esetében 6-tal, illetve 13-mal) növekedett. Összefoglalva, jelentősen csökkent az ortodoxok száma, és ezzel párhuzamosan növekedett a katolikusoké és reformátusoké, amely tendencia a görög anyanyelvűekre kevésbé jellemző.

Ha regionális szinten nézzük meg az ortodox, a római katolikus és a református felekezetű görög nemzetiséghez tartozókat, akkor a következőket figyelhetjük meg: Az ortodoxok száma jelentősen visszaesett Budapesten és a Közép-Dunántúl régióban (Beloiannisz), ellenben valamelyest növekedett Pesten és a Dél-Alföldön. A római katolikusok száma Budapesten, a dél-alföldi és észak-alföldi régióban csökkent, míg a többi régióban főleg nőtt, a Nyugat-Dunántúlon drasztikusan (több mint kétszerese lett). A reformátusok száma mindenhol magasabb lett, Pesten közel háromszor.

Tehát a beloianniszi minta országos szinten nem állja meg a helyét: a görög nemzetiséghez tartozók nagy többsége nem nyilatkozott vallási kötődésről. Az ortodoxok száma és aránya csökkenő tendenciát mutat, míg a katolikusok és reformátusok száma növekszik, főleg azokon a területeken, ahol a görög nemzetiséghez tartozók száma az elmúlt évtizedben növekedett meg.

 II. ÖSSZEGZÉS

A fenti ismertetés alapján az alábbi összegzést tehetjük:

A 2022. évi népszámlálás összesített adata szerint 6.178-an tartoznak a görög nemzetiséghez. A többi nemzetiség többségére jellemző tendenciával ellentétesen, lényegesen többen (33%), mint egy évtizeddel korábban. A növekedés alapvetően a nemzetiségi kötődésre vonatkozó kérdésre válaszolók körében mutatható ki. A görög anyanyelvűek között a változás negatív irányú, aminek mértéke lényegesen kisebb a többi nemzetiségre általában jellemző tendenciánál.

Jelentősen megváltozott a hazai görögség regionális és településtípus szerinti megoszlása. Míg korábban többségükben Budapesten, valamint Beloianniszban laktak, mára úgy a fővárosban, mint a „görög faluban” a számuk visszaesett. Ezzel szemben erőteljes népességnövekedés tapasztalható Pest megyében, és még nagyobb a Nyugat-Dunántúlon és az Észak-Alföldön. Sok esetben olyan településeken, ahol feltűnő görög kulturális vagy közösségi élet nem folyik, görög nemzetiségi szervezet nem működik, illetve olyanokban, ahol a 2001-es népszámlálás számottevő kötődést mutatott a görög kulturális értékek iránt. 46 olyan település van, ahol a görög nemzetiséghez tartozók száma meghaladja a 25-öt, tehát ennyi helyen hozható létre görög nemzetiségi önkormányzat 2024-ben.

Másik markáns tendencia, hogy míg a fővárosban és a nagyobb városokban csökken vagy alig változik a görög nemzetiségűek száma (a görög anyanyelvűeké kevésbé), addig a kisebb városokban és a községekben számottevően növekszik. Ez utóbbi azért is érdekes, mert mindeközben az aktív nemzetiségi életet élő Beloiannisz község görög lakossága több mint 20%-kal csökkent 10 év alatt.

A korcsoportok szerinti összehasonlításból az derül ki, hogy a magyarországi görög közösség öregszik: egyre kisebb a fiatalok, és egyre nagyobb az idősek aránya, ami a görög anyanyelvűek csoportjában még szembetűnőbb. Egyébként is, de a fővárosban különösen kedvezőtlenek az adatok az országos népességre jellemző mutatókhoz képest. Budapesten a 20 évesnél fiatalabbak aránya a görög nemzetiséghez tartozók körében 14%, a görög anyanyelvűek körében mindössze 10%.

Vallási, felekezeti kötődés tekintetében a görög nemzetiséghez tartozókra talán legjellemzőbb, hogy az országos átlagot jócskán felülmúlva nem vallásosok, illetve ezzel kapcsolatosan nem nyilatkoztak. A vallási közösséghez, felekezethez tartozók között a legtöbben római katolikusok vagy ortodoxok. Az ortodoxok száma és aránya jelentősen csökkent, még Beloianniszban is, ahol ortodox templom is működik. Ezzel ellentétben a katolikusok és reformátusok száma markánsan növekszik, különösképpen azokon a településeken, ahol korábban nem éltek jelentős számban görög nemzetiségűek.

 III. KÖVETKEZTETÉSEK

A statisztikai adatok alapján, ki-ki ismeretei felhasználásával levonhatja a következtetéseit. Íme az enyémek:

III.1. Önazonosság-vállalás, mérési módszertan, közösséghez tartozás

Magyarországon alkotmányos joga mindenkinek az önazonosságának vállalása, a valamely nemzetiséghez való tartozás szabad, önkéntes és anonim megvallása. Nemzetiséghez tartozó személynek az számít, aki magát valamely nemzetiséghez tartozónak érzi, és ezt például a népszámlálások során ki is nyilatkozhatja. A 2011. évi népszámlálás során a népszámlálási kérdőív V. „Nemzetiség, nyelvi kötődés, vallás” c. fejezetén belül lehetett nyilatkozni a nemzetiségi kötődésről, miképpen 2022-ben is ugyanezek a kérdések szerepeltek az űrlapon, de már fejezetszintű tagolás nélkül. A nemzetiségi kötődéssel kapcsolatos kérdés a következő volt: „Mely nemzetiséghez tartozónak érzi magát?” Két nemzetiség is bejelölhető volt, a válaszok között szerepelt a „magyar” is. Jóllehet a kérdés egyértelmű és szinkronban van a törvényi értelmezéssel (mindenki olyan nemzetiségű, amilyennek tartja magát), a statisztikai összegzés tágítja a nemzetiséghez tartozók körét azokkal, akik a nemzetiség nyelvét anyanyelvüknek tartják, illetve azt családi, baráti körben általában használják. Megítélésem szerint ez módszertani hiba, mivel olyanokat is nemzetiséghez tartozónak számít, akik arról nem nyilatkoztak, jóllehet nyilatkozhattak volna. Vélelmezem, hogy aki görög anyanyelvű, az a népszámlálás során görög nemzetiségűnek is vallotta magát, és nagy valószínűséggel bejelölte azt is, hogy családi, baráti közösségben használja a görögöt. Ha ez a feltételezés (egyéni adatkikéréssel lehetne bizonyítani vagy cáfolni) helytálló, akkor a módszertani hiba legalább 400 fővel növelte a görög nemzetiséghez tartozók technikai számát.

A nemzetiségi jellemzők összesítéséből nyert szám problematikusságát mutatja a budapesti görög nemzetiséghez tartozók technikai száma, amely úgy lett több, mint egy évtizede, hogy közben mindhárom mutató (nemzetiségi, anyanyelvi, nyelvi kötődés) csökkent. Banális példával: mondhatjuk-e, hogy több a pénzünk, ha a számlaegyenlegünk és a készpénzállományunk is kevesebb?

A „mindenki az, aminek tartja magát” megkérdőjelezhetetlen elv, de amint egyéni és közösségi jogokkal jár, kérdéseket vet fel. A magyarországi görögök közössége egészen a közelmúltig viszonylag homogén csoportnak számított. Tudva levő volt, hogy többségükben Budapesten és Beloianniszban laknak, nagyobb központjaik még Miskolc és Pécs, közülük a legtöbben politikai menekültek és azok utódai. Hagyományaik, ünnepeik és sokuk vallása az egyházak közül elsősorban az ortodoxhoz kötődik. Gazdag kulturális életük élvezi a többégi társadalom szimpátiáját és támogatását, a zenei rendezvényeiket filhellén „magyarok” sokasága látogatja, akik részeivé váltak a görög közösségi életnek. Ha nem is ismert személyesen mindenki mindenkit, de a közösségi kör határai nagyjából ismertek voltak. Egy élő közösségen belül nincs anonimitás. Az első aggasztó jelek akkor mutatkoztak, amikor a 2019. évi önkormányzati választások során néhány nap leforgása alatt görög nemzetiséghez tartozók százai regisztráltak nevüket nem vállalva a nemzetiségi választói névjegyzékbe, majd pedig a 2022. évi népszámlálás során, amikor is nehezen értelmezhető nagy számban mutatkoznak olyan régiókban, amelyekről idáig nem volt ismert népesebb számú görög közösség létezése. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy kik ők, honnan és hogy kerültek oda? Hogyan görögök? Hol a helyük a görögök országos közösségében? Hogy kell egyáltalán értelmezni a görög közösséget? Mi az, hogy „görög nemzetiséghez tartozó?”, ugyanis a közbeszédben ilyet nem mondunk. Ott görögnek, esetleg görög nemzetiségűnek vagy a görög közösség tagjának nevezzük magunkat.

Hogy megtudjam, a görög közösség közösségi fórumokon aktív tagjai hol húznák meg a kört a görög közösség körül, több hazai görög online felületen egy kérdőív kitöltésére kértem őket, amelyen a görög nemzetiséghez tartozás 14 ismérve közül lehetett választani tetszőlegesen. A felmérést jelentős érdeklődés kísérte, abban több mint százan vettek részt, ami ritka magas közösségi aktivitásnak számít. A kérdőíven arra a kérdésre kerestem a választ, hogy kit tekintünk mi, a magyarországi görög közösség tagjai a görög nemzetiséghez tartozónak.

A válaszok alapján messze az elsődleges nemzetiségi ismérv a származás. Ezt követi az óhazához és az anyanyelvhez való kötődés, illetve a házastársi kapcsolat. Közel ennyire fontos ismérv a közösségi aktivitás, származástól függetlenül. A görög nyelv baráti körben való használata, illetve a kulturális kötődés a válaszadóknak már csak egynegyedénél nemzetiségi jellemző. A „bárki, aki úgy érzi” elvvel ennél is kevesebben azonosulnak.

A felmérés eredményét a statisztikai módszertannal egybevetve megállapítható, hogy a felmérésben részt vevő hazai görögök lényegesen kisebb átmérőjű körön belül értelmezik a görög nemzetiséghez tartozók csoportját.

III.2. Anonimitás, kollektív jogok és a visszaélés lehetősége

A nemzetiséghez tartozás megvallásának anonimitása törvényileg garantált, ahogy az azzal járó egyéni és közösségi jogok is. A nemzetiséghez tartozó polgárok választások során – nemzetiségi választási névjegyzékben való regisztrálást követően – államilag támogatott nemzetiségi önkormányzatokat hozhatnak létre, amelyek pedig szintén költségvetési támogatásban részesülő óvodákat és iskolákat, művelődési házakat, kutatóközpontokat és egyéb intézményeket tarthatnak fenn.  A nemzetiségi választópolgárok az országos önkormányzatokon keresztül a törvényhozásba is képviselőket delegálhatnak. Tehát a nemzetiségi önkormányzatok és az országgyűlési nemzetiségi képviselők/szószólók olyan szervek/személyek, amelyeket/akiket a nemzetiségüket névtelenül vállaló polgárok, gyakorlatilag bárki választhat a célból, hogy azok nemzetiségi érdekeket képviseljenek. A visszaélés lehetősége nyilvánvaló. A motiváció jellemzően a pénz: a települési nemzetiségi önkormányzatok évente minimum egy-két millió forint költségvetési támogatásban részesülnek, a felhasználás feltételei elsősorban adminisztrációs természetűek. Az országgyűlési szószóló/képviselő büdzséje ennél látványosabb lehetőségeket biztosít, és (a görögök esetében) jóval nagyobb összegű, mint az összes települési görög nemzetiségi önkormányzat éves működési támogatása.  Nem törvényszerű, de a szívesség útja körbe érhet (etnobiznisz).

III.3. Ami a görög nemzetiséghez tartozók számának gyarapodásával kapcsolatban magyarázatra szorul, és a szóba jöhető magyarázatok

Láthattuk a többi nemzetiség, Beloiannisz és számos budapesti kerület esetében, hogy a legnagyobb szervezettség és a legvirágzóbb kulturális élet sem elegendő a demográfiai, asszimilációs és kedvezőtlen közösségi tendenciák ellensúlyozására.  Természetesen minden kisközösségnek, településnek, régiónak meglehetnek a maguk speciális jellemzői, de az alapkérdésre a válasz nem egyértelmű. A kérdés a következő:

Hogy lehet az, hogy míg azokon a településeken, ahol a görög identitás erősödéséért dolgozó szervezetek működnek és gazdag kulturális élet jellemző rájuk, a görög nemzetiségűek száma csökkent, stagnált, esetleg kis mértékben növekedett, míg sok olyan helyen, ahol sem görög nyelvoktatás, sem bármiféle görög kulturális élet, hagyományápolás nem folyik, és ahol korábban nagyobb számú görögségről sem volt tudomás, a görög nemzetiséghez tartozók száma jelentősen, olykor drasztikusan emelkedett? Hogy lehet az, hogy az ortodox egyház „helyzetbe hozása” ellenére a görög közösségen belül az ortodoxok aránya jelentősen visszaesett, ellenben a katolikus és református felekezetűeké látványosan nőtt? (El tudná-e bárki képzelni, hogy a görög nemzeti ünnepekre az ortodox egyházi méltóságok mellett meghívást kapjanak a katolikusok is, vagy hogy a Görögség Háza udvarán húsvétkor katolikus misét celebráljanak?) Hova lett a főváros görög ifjúsága? És egyáltalán: Hol voltak idáig az újak? Mi vezetett hirtelen a görög identitásuk megerősödéséhez?

Az okok között feltétlenül megemlíteném a következőket:

- Országos jelenség, hogy a főváros és nagyvárosok lélekszáma nagyobb mértékben csökken a kisebb településekénél.

- A budapesti görögség jelentős része kolóniákban, lakótelepeken élt. Az ott felnövekedett ifjú-középkorú generáció bizonyára meghatározó számban a Pest megyei agglomerációba költözött. Valószínűleg ezzel magyarázható a Pest megyei görög nemzetiséghez tartozók körében nagyobb arányban reprezentált fiatal korosztály. Hasonló jelenség a megyei jogú városokban is végbemehetett.

- A növekvő számú katolikus és református görögök jelensége bizonyára olyan személyekre utal, akik az anyaországgal, a hazai görög közösséggel és görög hagyományokkal csak távoli kapcsolatban állnak.

Megítélésem szerint az önkormányzati rendszerrel és parlamenti képviselettel járó előnyök kiaknázásának lehetősége meghatározó mértékben járult hozzá a görög nemzetiséghez tartozók számának látványos emelkedéséhez. Talán rosszindulatú a feltételezésem, miszerint nemcsak a 2022-es szám, de már a 2011-es is túlzó volt. A népességnövekedés okai között véleményem szerint érdemes keresni a személyes érdekekhez fűződőket is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a görög nemzetiségi szószóló több sajtóorgánumnak adott nyilatkozatait, miszerint két hónapjába került, míg többedmagával beutazta az országot, és sokakat meggyőzött arról, hogy a népszámlálás során vallják magukat görögnek. Ha ez bő 10 éve egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei kistelepülésen sikerrel járt, akkor sokszoros erőforrást igénybe véve, sokszorosan sikerülhetett idén is.