Purosz Alexandrosz írása
Kállai Péter egyetemi tanársegéd, az ELTE Társadalomtudományi Kar Politikai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének munkatársa 2017-es Képviselő-e a szószóló, valamint 2020-as Képviselő-e a képviselő című tanulmányában a szószólók, illetve 2018-tól az országgyűlés egyetlen nemzetiségi képviselőjének munkásságát vizsgálva – többek között – a következő megállapítást teszi: „Nem lehet úgy és akkor képviselni a nemzetiségek érdekeit, ahogyan és amikor (esetről esetre) arra a nemzeti többséghez tartozók lehetőséget biztosítanak.”
https://jog.tk.hu/uploads/files/2017_12_Kallai.pdf
https://polir.elte.hu/dstore/document/3165/K%C3%A1llai%20P%C3%A9ter%20WP.pdf
Jelen munkában nemcsak azt fogom vizsgálni, hogy a görög nemzetiség parlamenti szószólója és nem mellesleg a kabinetjének munkatársai milyen hatékonysággal látják el a magyarországi görög közösség képviseletét, de felteszem azt a kérdést is, hogy valójában kit és mit képviselnek ők.
A magyarországi görög közösség – huszonöt éves munkásságra visszatekintő – egyik szervezeti vezetőjeként (Szegedi Görög Nemzetiségi Önkormányzat és Csongrád Megyei Görögök Kulturális Egyesülete), valamint a jelenlegi kormányzattal szemben erős fenntartásokat megfogalmazó állampolgárként egy megállapítással kezdem, amelyet a továbbiakban kibontok, majd rátérek a „szószólói szervezet” vizsgálatára:
A nemzetiségek alulról építkező szerveződéseinek bizonyos mértékű manipulálása és „államosítása”, illetve a képviseleti rendszer felülről történő megszervezése és befolyásolása, a hatalmi elvárásoknak történő alárendelése figyelhető meg. Ez a központi erőtér szerint átstrukturált képviseleti rendszer a képviselt közösség tagjaitól minimum apolitikusságot, rosszabb esetben akár arcvesztéssel járó hűséget vár el.
ALULRÓL ÉPÍTKEZŐ GÖRÖG SZERVEZETEK
A legjellemzőbben alulról építkező szervezeteknek a nemzetiségi egyesületeket tekinthetjük. A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény értelmében a nemzetiségi egyesület „a civil szervezetek bírósági nyilvántartásában szereplő olyan egyesület, amelynek alapszabályában rögzített célja az e törvény szerinti, konkrétan megjelölt nemzetiség képviselete”. A civil szervezetek működését szabályozó 2011. évi CLXXV. törvény kimondja azt is, hogy a közhasznúsági nyilvántartásba vételhez a szervezet létesítő okiratának tartalmaznia kell, hogy „a szervezet közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt”.
http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=139819.267333
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1100175.tv
Tehát összefoglalva, a nemzetiségi egyesületek egy adott nemzetiség érdekeit képviselő, közvetlen politikai tevékenységet nem folytató szervezetek. Mindezekkel együtt, a magyarországi görög nemzetiségi szervezetek egyik legfőbb jellemzője, hogy a bevételeik túlnyomó része, sőt, nem ritkán teljes egésze állami támogatásból, méghozzá az utóbbi években kimondottan jelentős állami támogatásból származik. Az ezekből a támogatásokból megvalósuló projektek kapcsán természetesen fel kell tüntetni, hogy azok a Miniszterelnökség, ill. Magyarország kormánya jóvoltából valósulnak meg.
A civil szervezeteket nyilvántartó Országos Bírósági Hivatal honlapjáról kikereshető, hogy a tagdíj mértéke többnyire meglehetősen alacsony, sőt, talán a legbefolyásosabb civil szervezetnél (Magyar-Görög Tudományos és Kulturális Üzleti Tanács) egyáltalán nincs is, egy másik befolyásos szervezetnél (Hellasz Görög-Magyar Kulturális Egyesület) pedig „technikai jellegű”.
https://birosag.hu/civil-szervezetek-nevjegyzeke
Tehát a nemzetiségi civil szervezetek gazdálkodásáról, a működésük feltételéről kimondható, hogy az az államtól nagyon nagy mértékben függő. Ami pedig a „függetlenségüket”, illetve a működésük terelgetését mutatja, a 2020. évi nemzetiségi pályázatok esetében a Miniszterelnökség mint pályázatkiíró a támogatott tevékenységek közé felvette a teremtésvédelmi projektek megvalósítását, valamint az útmenti keresztek állítását. Ezek közül az első egészen biztos, hogy egyik nemzetiség esetében sem tekinthető nemzetiségi igénynek, a második pedig a görögországi egyházi hagyományoknak sem képezi részét, ellenben mindkettő kifejezi a jelenlegi magyarországi hatalom prioritásait.
https://bgazrt.hu/tamogatasok/nemzetisegi-tamogatasok/
Összegezve, a nemzetiségi civil szervezetek – az egyházakhoz hasonlóan, de természetesen eltérő mértékben – a magyar államtól sosem látott nagyságú támogatásra számíthatnak, amivel együtt az állam nem veszi rossz néven, ha azok számára kedves, de a nemzetiségi önazonosság erősítéséhez olykor bajosan kapcsolódó tevékenységet folytatnak.
A másik alulról szerveződő képviseleti szint az Európában egyedülálló modellnek számító, jelentős állami támogatásnak örvendő nemzetiségi önkormányzati rendszer, amely a települési, területi és országos hatókörű szervezetek egészét jelenti. A tagsággal rendelkező civil szervezetekhez képest ezeknél a költségvetési szerveknél a kívülről történő befolyásolás lehetősége már lényegesen nagyobb. A 2006-ot megelőző települési nemzetiségi önkormányzati választásokon minden választópolgár szavazhatott még nemzetiségi önkormányzati jelöltre, ami hamarosan visszaélésekhez vezetett. Ezt kívánta orvosolni a nemzetiségi választói névjegyzék létrehozása, amelyről mára bebizonyosodott, hogy a visszaélést megszüntetni nem, legfeljebb csak megnehezíteni képes. A 2019. évi nemzetiségi választásokat megelőzően, pár hét leforgása alatt a görög névjegyzékben regisztráltak száma kb. 1200 fővel nőtt, ami a korábban regisztráltak számának 70%-a. A jelenség nagy port kavart, arra az országos sajtó is felfigyelt.
https://syllogosjeloltek.blog.hu/2019/09/30/a_torvenyesitett_csalas_es_a_magyarorszagi_gorogseg
Hogy a magyarországi görögség esetében bármiféle demográfiai robbanás vagy nemzetiségi öntudatra ébredés állna a regisztráltak számának hirtelen megugrása mögött, teljes bizonyossággal elvethető. A regisztrálások csakis szervezetten történhettek, hiszen több településről, illetve budapesti kerületből konkrét figyelmeztetések is érkeztek arra vonatkozóan, hogy a regisztrálás ipari méreteket ölt. Hogy a képviseleti rendszerbe történő belenyúlás kívülről vagy felülről történt, megállapíthatatlan, azonban tény, hogy a hirtelen növekedést megelőzően a Nemzeti Választási Iroda görög nemzetiségi jelölőszervezetként nyilvántartásba vett egy olyan szakmai szervezetet, amely a megelőző tíz évben nem adott le üzleti beszámolót, semmiféle pénzmozgása nem volt, adószámmal nem rendelkezett, az alapszabályában pedig szó sem esik nemzetiségről (lásd fentebb). A szóban forgó szakmai szervezet, valamint a másik fentebb megjelölt befolyásos szervezet azokon, és csakis azokon a településeken ért el kimagaslóan jó eredményt, amelyeken a választói névjegyzékben szereplők száma meghaladja a 2011-es népszámlálási adatokat.
Az Üzleti Tanács elnöke a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának korábbi elnöke, másik képviselője az MGOÖ korábbi szóvívője, jelenlegi képviselője, harmadik képviselője az Országgyűlés görög szószólói irodájának vallási és egyházügyi szakértője. A budaörsi székhelyű Hellasz elnöke az Országgyűlés görög nemzetiségi szószólója, másik képviselője a szószólói iroda másik szakértője és az MGOÖ képviselője. A szószólói iroda vezetője, és egyben a „szószólói szervezet” harmadik szakértője úgyszintén tagja az MGOÖ-nak, és egyben elnöke a Budaörsi Görög Nemzetiségi Önkormányzatnak, amelynek helyettese a fent említett Hellasz-os szószólótársa.
A fentiek alapján kimondható, hogy a két különösen befolyásos civil szervezet a legmagasabb szinteken képviseli a hazai görögséget, de az is, hogy bizonyos helyeken a választásokon győztes jelöltjei jelentős külsős támogatással értek el győzelmet.
A nemzetiségi önkormányzatok kizárólag az állami költségvetés forrásaiból tartják fenn magukat. A működésük tárgyi és személyi feltételeit a helyi önkormányzatok biztosítják, az adminisztrációs kötelezettségeik az azokéval szinte teljesen megegyezik. Nemzetiségi közfeladatokat látnak el, a nemzetiségi önazonosságtudat erősítését biztosító kulturális és oktatási kezdeményezéseik, különböző együttműködéseik lehetnek, valamint nemzetiségi érdekvédelmet folytathatnak. Ezen közfeladatellátásuk alapján, az ún. feladatalapú támogatáson keresztül az állam őket három főbb szempont szerint, differenciáltan támogatja. Ezen szempontok egyike az érdekképviselet, amire a görög önkormányzatok az elérhető húszból átlagosan 0-1 pontot szoktak kapni, tehát az érdekképviseleti tevékenységük szinte a nullával egyenlő. Tőlük jelentősen eltér a Szegedi Görög Nemzetiségi Önkormányzat, amely nem ritkán az állammal szemben fogalmaz meg kritikus észrevételeket (szószólói rendszer, civiltörvény, pályázati kiírások, nemzetiségi kompetenciák átszivárogtatása az egyházaknak), aminek következtében az értékelése is 14-15-ször magasabb a görög átlagnál. Mindebből kétféle megállapítás tehető. Egyfelől az, hogy a görög nemzetiségi önkormányzatok nem érzik feladatuknak, vagy nem kapnak elegendő támogatást ahhoz, hogy határozottan kiálljanak a görög közösség érdekei mellett (az MGOÖ több képviselőjében és a szószólóban is megrökönyödést váltott ki a Szegedi Görög Nemzetiségi Önkormányzat azon kezdeményezése, hogy az országos önkormányzat foglaljon állást egy pályázati kiírással kapcsolatban). Másfelől ezt a szegedi kiállást nem követi semmiféle retorzió az állam részéről, ámbár aggasztó, hogy 2020-ban az elbírálási metódus már nem volt ellenőrizhető.
https://mgoo.hu/fajlok/jegyzokonyvek/2019.11.28-jegyzokonyv.pdf (12-14. oldal)
FELÜLRŐL LÉTREHOZOTT ÉS BEFOLYÁSOLT GÖRÖG SZERVEZETEK
A fentiekben is láthattuk, hogy kintről vagy fentről jövő befolyásolás a választott szervezeteknél is megfigyelhető. Az alulról történő választás a következő szervezeteknél sem tűnik el, azonban az sokkal látszólagosabb.
A 2019-es választások során gyakorlatilag a semmiből felbukkanó Üzleti Tanácsot azért tartom fentről támogatottnak, mert a választások előtt a Nemzeti Választási Iroda nemzetiségi jelölőszervezetként regisztrálta, a Miniszterelnökség által kiírt nemzetiségi pályázatok során pedig a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a pályázatait befogadta, holott a szóban forgó szervezet az alapszabálya szerint annyira tekinthető nemzetiséginek, amennyire egy szék asztalnak. Az Üzleti Tanács választási eredményéhez – bizonyíthatóan – jelentős mértékben hozzájárultak az újonnan regisztráltak, valamint az a tény, hogy az elnöke által akkor elnökölt MGOÖ, illetve az MGOÖ által fenntartott Görög Intézet az anyagi, tárgyi és szellemi erőforrásaival hozzájárult a választási kampányához. Az egyesület 4 mandátumhoz jutott a 15 fős szervezetben, miközben az üzleti beszámolójából is világosan látszik, hogy komolyabb társadalmi támogatottsággal nem rendelkezik. Jó példa erre, hogy az országos testületben 2 olyan képviselője is van, akik a saját kerületükben mindössze 5, illetve 7 szavazatot kaptak.
A Hellasz ha felülről létrehozottnak ugyan nem is tekinthető, de az állami elvárásoknak történő elköteleződését jól mutatja, hogy a Budaörsi Görög Nemzetiségi Önkormányzattal közösen (a Hellasz, a Budaörsi Görög Nemzetiségi Önkormányzat és a „szószlói szervezet” közötti átfedés szinte teljes), a görögországi hagyományoktól teljesen idegen módon útmenti keresztet állított.
Mindkét civil szervezet befolyásosságára utal, hogy a rendezvényeiket a legmagasabb állami és egyházi méltóságok is megtisztelik: keresztavatás és emléktábla-avatás. Továbbá az is, hogy a „szószólói szervezet” összetételét e két szervezet képviselői adják egynegyed-háromnegyed arányban.
http://www.budaorsiinfo.hu/blog/2020/08/19/emlekkereszt-avato-unnepseg-budaorson/
http://nemzetisegek.hu/2020/09/07/emlektabla-avatas-es-kenyerszenteles-beloianniszban/
A nemzetiségi szervezetek működésének elmúlt két-három évtizedes történetében mindig is volt együttműködés a különböző egyházakkal. Egyes településeken vagy nemzetiségeknél jobban, máshol kevésbé. A görög szervezetek többsége a közelmúltig ez utóbbi csoporthoz tartozott, aminek – konkrét előzményekre visszavezethetően – az oka abban keresendő, hogy a görög közösségen belül a vallási közösséghez, felekezethez nem tartozók aránya jóval magasabb a teljes magyarországi társadalomhoz viszonyítva.
Magyarország kormányának nem titkolt törekvése a keresztény értékek védelmezése, az egyházak támogatása és a hitéleti tevékenység támogatása. Megnyilvánul ez többek között templomok építésében, az önkormányzati, illetve állami iskolák egyházi fenntartásba adásában, az iskolai hittan bevezetésében, az üldözött keresztények megsegítésében stb. Az elmúlt évek fejleménye, hogy az iskolák átszervezési kísérletébe az MGOÖ is besegített, illetve az, hogy teret nyert az a vélemény, miszerint a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Orthodox Exarchátusa a magyarországi görögség nemzetiség egyháza lenne. Ez a definíció adhatná is magát, hiszen az egyház önfelfogásán túl, tény, hogy az elmúlt évtizedekig homogénnek mondható görögországi társadalom döntő többsége szintén ortodox vallású volt. Ezen értelmezésnek megfelelően, a fent említett ortodox egyház (Magyarországon 5 ortodox egyház működik) mint amolyan nemzetiségi szervezet különleges lehetőségekhez jut és jogosítványokat kap. Még 2016-ban – a 2011-es KSH-adatok szerint – mindössze 1.701 – fele arányban a görög közösséghez tartozó – hívet számláló egyház megkapta székhelyül a Múzeum utcai Károlyi-palotát, és 2019-ben már ott, mint egyházi ingatlanban tehettek magyar állampolgársági esküt Magyarországon élő görögök. Az ugyanebben az évben kiírt nemzetiségi kulturális pályázatokon – az eddigi gyakorlattal ellentétben – már egyházak is pályázhattak, 2020-ban pedig az Exarchátus már ajánlást is tett a Nemzetiségekért díj jelöltjére. Mindezzel a központi hatalom világosan kifejezi, hogy a politikai partnerüknek tekintett egyházaknak nemzetiségi kompetenciákat szán.
https://jozsefvaros.hu/hir/7256/allampolgarsagi-eskutetel-a-karolyi-palotaban
Azonban az, hogy az Exarchátus tekinthető-e a magyarországi görög közösség nemzeti/nemzetiségi egyházának, nem nézőpont kérdése. A népszámlálási statisztika erre határozott választ ad: nem tekinthető annak! A görög közösségen belül ugyanis a vallási kérdésekkel kapcsolatosan választ adók legnagyobb csoportja magát nem sorolja egyik vallási közösséghez vagy felekezethez sem, sőt, a vallásosak körében a legtöbben magukat katolikusnak mondták. Az ortodoxok aránya az egész közösségen belül mindössze 18%. Ennek értelmében kimondható, hogy a magyarországi görögök esetében nincs semmilyen alapja annak, hogy a görög nemzetiség képviseletében bármelyik egyház kompetenciákat kaphasson. A görög önazonosságtudat erősítésében közvetetten igen, közvetlenül nem vállalhatnának szerepet.
Az Exarchátus természetesen hálás, amit a metropolitája világosan kifejezett akkor, amikor a budaörsi görög szervezetek által adófizető forintokból felállíttatott emlékkeresztet megáldotta, s aminek során, a beszédében kétszer is magasztalta Orbán Viktor kormányát. Ugyanő az MGOÖ elnökének arra panaszkodott, hogy nem mennek elegen a hétvégi hittanra és a liturgiákra, amire az elnök úgy reagált, hogy nem az önkormányzat feladata a hívek toborzása.
https://mgoo.hu/fajlok/jegyzokonyvek/2020.07.07-jegyz%C5%91k%C3%B6nyv.pdf
Az állam–egyház–nemzetiség kapcsolatát hűen tükrözi Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes gondolata, amely 2020. december 8-án hangzott el a Magyarországi Nemzetiségek Bizottságában. E szerint „a nemzeti identitás megőrzése szinte minden nemzetiségnél összekapcsolódik az egyházzal, s az ortodoxiánál ez még inkább így van például a bolgárság, a szerbség, a görögség, a románság és az örmény közösség esetében is”. A megállapítás a magyarországi görögök esetében nem helytálló. Az elmúlt évek kormánypolitikájának eredményeként azonban tény, hogy a minél nagyobb állami források eléréséért folytatott lobbi sokak szerint akkor lehet igazán eredményes, ha abban valamilyen formában az egyház is érdekelt. Legyen szó akár beloianniszi beruházásról, akár a budapesti Görögség Házáról, vagy akár egy jövőbeli iskoláról: így merült föl a kápolnaépítés gondolata a Görögség Házában, vagy egy esetleges ottani iskola alapítása egyházi fenntartás alatt arra hivatkozva, hogy az a támogatónak (állam) tetszene.
A GÖRÖG „SZÓSZÓLÓI SZERVEZET” KETTŐS SZEREPE
Először is magyarázatra szorul a „szószólói szervezet” kifejezés, hiszen ilyen nevű szervezet valójában nem létezik, mégis elterjedt az elnevezés használata – nem véletlenül. A nemzetiségeket szószólók – illetve egy nemzetiségi listáról megválasztott képviselő – képviselik az országgyűlésben, akik szószólói kabineteket (irodákat) hoznak létre. Normális esetben a munkatársaik előkészítő, illetve háttérmunkát végeznek. Dolgoznak, de nem főszereplők. Ez a görög szószólói iroda esetében nem így van!
De először is nézzük az előzményeket! Azt, hogy hogyan jött létre a szószólói csapat, tehát az ún. „szószólói szervezet”. Az MGOÖ korábbi elnöke, aki éveken át elnöke volt a legnagyobb görög civil szervezetnek is, majd „elbírálója” a görög pályázatoknak (görög kurátor a nemzetiségi albizottságban), az országos görög önkormányzat pályázatai esetében – az érdekeltségébe tartozó vállalkozáson keresztül – a legnagyobb számlaadó, az önkormányzatot öntörvényűen, sokak szerint szabálytalanul vezette, korrupciógyanús ügyekbe keverte. Jobbkeze az önkormányzatban – és korábban a civil szervezetben is – az általános elnökhelyettes volt. Velük szemben az ellenzék vezetője a budaörsi székhelyű Hellasz elnöke és helyettese voltak. Az önkormányzati munkát a két frakció közötti állandó viták jellemezték egészen a 2018. januári rendkívüli – a jegyzőkönyv tanúsága alapján szabálytalanul összehívott – közgyűlésig, amelyen az elnök napirendre tűzte a nemzetiségi listára felkerülő jelöltek megválasztását. Ehhez nem volt sem szabályosan megküldött előterjesztés, de a civil szervezetek és települési önkormányzatok véleményét sem kérték ki. Az ülésen a jelöltek sorrendje puccs-szerűen, az általános elnökhelyettes javaslatára lett megválasztva, szinte vita nélkül. A lista élére az ellenzék vezetője került, őt követte az elnök. Minden résztvevő számára világos volt, hogy a szereplők előre megegyeztek, a „szószólói szervezet” egy alku eredményeként jött létre. Az ellenzék vezetője lett a szószóló, aki a kabinetbe beemelte maga mellé a Hellaszos társát, továbbá az – eddig vele szemben álló – országos önkormányzat általános elnökhelyettesét, őt kabinetvezetővé téve, illetve az elnök csapatának egy nagyon komoly egyházi és kormányzati kapcsolatokkal rendelkező háttéremberét, az elnök tanácsadóját. A lista második embere az elnök lett. Mint ahogy azt a vendégek egyike megjegyezte, elvtelen helycserék történtek. Tehát a görög „szószólói szervezet” egy klasszikus mutyi eredménye. Az ellenzék vezetői elhallgattak, az elnök általános elnökhelyettese óvatosan távolabb lépett az elnöktől, az elnök befolyásos tanácsadója pedig közel húzta a szervezetet az egyházhoz és a pártpolitikához.
Két fontos momentumot kell még megemlíteni a választást megelőző időszakból. 2017-ben bejegyezték a Budapesti Görög Alapítású Magyar Ortodox Vallási Közösséget, amelynek elnöke a befolyásos háttérember, alelnöke az MGOÖ elnökhelyettese lett (jelenlegi elnöke az Exarchátus metropolitája), székhelye pedig az MGOÖ-elnök érdekeltségébe tartozó vállalkozás (szálloda). Az MGOÖ közgyűlésén az elnök büszkén jelentette ki, hogy száz tagot beszervezett a Közösségnek. A másik fontos momentum ugyanebben az évben, hogy az MGOÖ elnöke az akkori szószóló egy a görög nagykövetségén állítólagosan tett kijelentését írásban bejelentette az országgyűlés elnökének, valamint a miniszterelnök-helyettesnek.
https://mgoo.hu/fajlok/jegyzokonyvek/2017.10.25-jegyzokonyv.pdf
https://mgoo.hu/fajlok/jegyzokonyvek/2017.12.07-jegyzokonyv.pdf
https://mgoo.hu/fajlok/jegyzokonyvek/2018.01.24-jegyzokonyv.pdf
Tehát a szószólói szervezet 4 tagból áll: elnök + 3 szakértő. Mivel a magyarországi görög közösség nem nagy, többnyire tudható, ki mivel foglalkozik. A „szószólói szervezetben” két szakértőről senki sem állítja, hogy a görög nemzetiséget törvényhozási szintű képviselet érdekében bármit tennének. A kabinetben végzett munkájuktól bizonyára független, de tény, hogy az egyikőjük vállalkozása a következő évben 30 millió forintos állami támogatásban részesült, a másik pedig („egyházügyi szakértő” – nem mellesleg a metropolita világi jobbkeze) a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át a miniszterelnök-helyettestől.
https://ujbuda.hu/ujbuda/allami-dijak-keruleti-muveszeknek-tudosoknak
A görög „szószólói szervezet” létrejöttének előzményei után nézzük meg, hogy történik a szószólóválasztás, majd vizsgáljuk meg a görög szószóló tevékenységét, és végül tegyük fel a címbéli kérdést, hogy valójában kit és mit is képvisel ő.
Az országgyűlési választásokra az országos önkormányzatok nemzetiségi listát állíthatnak. Minden nemzetiség egyetlen listát állíthat. A törvény természetesen nem zárja ki, hogy az országos önkormányzat a nemzetiségéhez tartozó szervezeteken keresztül ne készítse elő a listaállítást, de tény, hogy minden országos önkormányzat csakis egyetlen listát állíthat. Az egyetlen létező listára szavazhatnak az országgyűlési választásokon azok, akik korábban ennek megfelelően regisztráltak. A listán szereplő személyek között választani nem lehet. Az első helyen szereplő személy az országgyűlésben teljes értékű képviselővé, vagy pedig csökkentett jogosítványokkal szószólóvá válik. A 2018-as választásokon 23.831 szavazat kellett a kedvezményes képviselői mandátumhoz, amit egyedül a német jelölt ért el jelentős mozgósítást feltételezve. A kisebb nemzetiségek esetében erre nincs esély.
A nemzetiségi képviselő, illetve a szószólók feladata az adott nemzetiség törvényhozási szintű képviselete, akik „tevékenységüket a köz és az adott nemzetiség érdekében végzik, e tekintetben nem utasíthatók”, tehát a munkájukat már az országos önkormányzatoktól függetlenül végzik.
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200036.tv
Tekinthetők-e alulról, tehát a nemzetiségi közösségek által választottnak a nemzetiségi szószólók? Nem tekinthetők, hiszen az egyetlen lista egyen listavezetője közül nem lehet választani. Értelmetlen, és a kisszámú görög közösség esetében haszontalan is, hiszen aki szavaz a nemzetiségi listára, az nem szavazhat pártlistára. Tehát miután egyetlen leadott szavazattal is lehet valaki szószóló, a nemzetiségi listára történő szavazás egyet jelent a politikai preferencia kinyilvánításának lehetőségéről való lemondással is. A valóságban a szószólói képviselet nem más, mint az országos önkormányzati képviselet duplikálása. Tehát végső soron annak a szervezetnek a képviselője kerül szószólóként a Parlamentbe, amelyik a legutóbbi önkormányzati választást megnyerte, vagy – mint ahogy a görög példa mutatja – amelyik a hatalmi alkut megkötötte. Ha ezt a logikát elfogadjuk, akkor elgondolkodhatunk azon, mi is a valódi tétje az önkormányzati választásoknak. A nemzetiségi közösségek két országos képviseletre tesznek szert, amelyek szerencsés esetben kiegészítik egymást, azonban nagyon könnyen szembe is fordulhatnak, vagy könnyen szembe is fordíthatók egymással.
Független-e a nemzetiségi képviselő vagy a szószóló? Törvény szerint független, és független is lehet, de a gyakorlatban ennek aligha van realitása. Nézzük önkormányzati oldalról! Azért delegálna bármelyik önkormányzat valakit az Országgyűlésbe, hogy ott tőle függetlenül cselekedjen? Volt bármely nemzetiség esetében jelentősége a választásoknak? Nem lenne ésszerűbb, ha a Magyarországi nemzetiségek bizottságába az országos önkormányzatok, az álválasztást mellőzve, egyenesen delegálnának, nekik felelős, bármikor visszahívható szószólót? A pártpolitika oldaláról nézve pedig tekinthető-e függetlennek az a nemzetiségi képviselő, aki beül a legnagyobb parlamenti párt frakciójába, és onnan a legnagyobb pártfegyelemmel megszavaz minden, nem nemzetiségű vonatkozású törvényt? A kérdésnek van helye, még akkor is, ha a szóban forgó nemzetiségi képviselő a választások előtt nem csinált titkot a politikai elkötelezettségéből. A döntése azért aggályos, mert ellentétes azzal az elvárással, hogy úgy a nemzetiségi civil szervezetek, mint az önkormányzatok tartsák magukat távol a politizálástól. A gyakorlatban nem történt más, mint hogy a kormányzópárt negyedannyi szavazattal kapott egy mandátumot.
Ha értékelni akarjuk az egyetlen nemzetiségi képviselő és a szószólók tevékenységét, akkor a következőket állapíthatjuk meg. Messze a legaktívabb úgy a plenáris, mint a bizottsági üléseken a nemzetiségi képviselő, aki egyben a Magyarországi nemzetiségek bizottságának is elnöke. A felszólalásai gyakoriak és határozottak, a bizottságot karakteresen, jól előkészítetten vezeti. Vele együtt vannak más szószólók is, akiknek az aktivitása megkérdőjelezhetetlen. A görög nemzetiségi szószóló a Parlamentben ezidáig még nem szólalt fel, de a bizottsági üléseken sem tartozik az aktív felszólalók, indítványozók közé. De jelenti-e ez azt, hogy nem képviselné elégségesen a hazai görögséget? Nem okvetlenül! Ugyanis a jegyzőkönyvekből is jól látható, hogy a szószólók egy része inkább csak amolyan rájuk írt szerepet játszik. Még a nemzetiségi törvény 2020. évi módosításának megvitatásából sem tűnik úgy, hogy azt túl nagy vita kísérte volna. Azonban úgy tűnik, hogy a szószóló szerepe a gyakorlatban nem is ez. Sokkal inkább a reprezentáció és a lobbi. Lobbizás annak érdekében, hogy az adott nemzetiség a lehető legtöbb forráshoz jusson. Egyes önkormányzati szereplők véleménye szerint már az is jó, ha a szószóló nem árt. A görögök esetében ez annyit tesz, hogy még mindig előnyösebb az elvtelen alku árán megválasztott szószóló, mintsem hogy az önhatalmú MGOÖ-elnök vált volna azzá.
https://polir.elte.hu/dstore/document/3165/K%C3%A1llai%20P%C3%A9ter%20WP.pdf
A görög nemzetiségi szószóló érdemei közé sorolható, hogy másokkal együtt kezdeményezője volt annak, hogy a kiegészítő óvodai nemzetiségi nevelés elismert oktatási forma legyen. Félsikere, de egyben súlytalanságának mutatója is, hogy ugyan közvetlenül a nemzetiségi önkormányzati választásokat követő bizottsági ülésen felvetette a választás egyik legsúlyosabb tapasztalatát, miszerint a nemzetiségi névjegyzékben regisztráltak száma rövid időn belül jelentősen megnövekedett, a görög esetében 60%-kal, s hogy közülük sokan az adataikat is titkosították. Mint mondta, „ebből az következik, hogy ha ilyen osztódással szaporodunk, akkor holnapután, Imre, helyet kell cserélnünk. Annyian leszünk nemzetiségiek…” . A felszólalását egyes szószólók nehezményezték, majd végül a témát szőnyeg alá seperték. A választások kimenetelét befolyásoló kamunemzetiségiek kérdése többé nem merült fel, de az egy évvel későbbi törvénymódosítás sem érintette a problémát. Sajnos nincs nyoma annak, hogy a görög nemzetiségi szószóló erőltette volna a problémamegoldást.
https://www.parlament.hu/documents/static/biz41/bizjkv41/NEB/1910071.pdf
Nem a fenti az egyetlen példa arra, hogy a görög nemzetiségi szószóló nem képviselte az elvárható erélyességgel a görög nemzetiségi érdekeket. A nemzetiségi törvény módosításának előkészítő szakában úgy a kormányhivataloknak, mint a nemzetiségi szószólóknak javaslatokat kellett kérniük a települési nemzetiségi önkormányzatoktól. Ennek a felkérésnek a Szegedi Görög Nemzetiségi Önkormányzat eleget tett, és egy jól kidolgozott csomagot küldött meg (még 2018 decemberében) a görög nemzetiségi szószólónak. Az anyag több kérdéskörben vetett fel problémákat, amelyekre megoldásokat is javasolt: a szószólói rendszerrel, a nemzetiségi önkormányzati választásokkal, a feladatalapú támogatásokkal és a nemzetiségi pályázatok elbírálásával kapcsolatban. A bizottsági jegyzőkönyvekből jól látszik, hogy a szószóló a felvetések egyikét sem továbbította a többi szószóló felé, de annak sincs nyoma, hogy azokat a többi görög szervezet felé, vagy akár a „szószólói szervezeten” belül megvitatásra ajánlotta volna.
A rendszerszintű gondokkal való szembenézés, a valós érdekképviselet nemcsak a görög nemzetiségi szószólóra nem jellemző, de a szószólók alkotta nemzetiségi bizottságra sem, mint ahogy az Országgyűlés egyetlen nemzetiségi képviselőjére sem. A minden közösséget negatívan érintő kamuregisztrációs lehetőség meghagyásán kívül mutatja ezt a következő is: A 2019-ben kiírt, 2020. évre vonatkozó nemzetiségi kulturális pályázatokban három teljesen új elem is helyet kapott: a kiírás értelmében egyházak is lehettek pályázók, az elbírálás során előnyt élveztek az egyházakkal közösen megvalósított projektek, továbbá támogatott tevékenység lett az útmenti keresztek állítása és a teremtésvédelem érdekében szervezett programok. Ahogy a cseresznye nem barack, annyira nem nemzetiségi szervezetek az egyházak, és nem elégít ki nemzetiségi kulturális igényt a teremtésvédelem érdekében végzett tevékenység. A Szegedi Nemzetiségi Önkormányzatok Társulása (köztük a görög önkormányzattal) az aggályait határozatba foglalta, amelyet megküldött az érintett államtitkárságnak, az Országgyűlés nemzetiségi képviselőjének, a szegedi görögök pedig a görög nemzetiségi szószólónak is. A nemzetiségi képviselő még csak nem is reagált a megkeresésre, a görög nemzetiségi szószóló pedig a következőket nyilatkozta az MGOÖ közgyűlésén: „Az államtitkárság nemzetiségi és egyházi, ellenük beszélni nem lehet, tőlük kapjuk a pénzt.”
https://mgoo.hu/fajlok/jegyzokonyvek/2019.11.28-jegyzokonyv.pdf
A fenti eset a következő következtetés kimondásában segít: A nemzetiségi szószólók addig a pontig képviselik a nemzetiségek érdekeit, ameddig azok nem kellemetlenek a hatalomnak. A kormány politikai szövetségesévé tett egyházak túlterjeszkedésével kapcsolatosan kritikát megfogalmazni durva kormánykritikának számít, amit a brutálisan megfizetett szószólóktól aligha várhatunk el. A tiszteletdíjuk havi másfél millió forint közelében van, a kabinetek személyi költsége – szószólói források szerint – körülbelül ugyanennyi, plusz a szolgálati autó, az egyéb juttatások és lehetőségek. A görög „szószólói szervezet” éves kiadása jóval meghaladja az országos önkormányzat hivataláét, amely egy testület, több bizottság, egy folyóirat, két művelődési és két oktatási intézmény adminisztrációs és gazdasági tevékenységét végzi. Talán érthető, mi motivál annyi embert abban, hogy 2022-ben egy új alkut kötve a „szószólói szervezetbe” kerüljön.
https://www.parlament.hu/web/guest/szoszolok-listaja
A görög „szószólói szervezet” egyik feladata tehát kétségtelenül az (óvatos) érdekképviselet. Másik szerepkörében a szószóló a munkatársaival együtt a kormányzati politika szócsöve. Íme néhány példa a munkatársak buzgalmával (talán?) összefüggésbe hozható esetekből: a) A szabadságeszmények Közép-Európában, Rákóczitól a Pesti Srácokig című, a KDNP-hez köthető konferenciára a szószólói iroda vezetője a Görög Intézet nevében 700.000 Ft értékben rendelt cateringet. b) Az iroda másik tagja szakértői minőségében nyilatkozott a Demokrata című lapnak a görögországi migránshelyzetről, és a magyar kormányközeli sajtóhírek megerősítésén túl elmondta azt is, hogy „Ahogy Magyarországon, úgy ott sincs erős, egységes ellenzék, szerintem Cipraszék nyerni fognak. Az elvben jobboldali, ellenzéki Új Demokrácia esetében, amely a Fidesz és a Néppárt közötti vitában is a magyarországi politikát bírálta és a magyar kormánypárt „kisöpréséről” beszélt, bizonyos kérdésekben baloldali, bizonyos kérdésekben jobboldali álláspontot látni. Szerintem azért bírálták Magyarországot, mert úgy érezték, most ez a divat, ettől szavazatokat remélnek, de nem hiszem, hogy sokat nyernek vele…” (A szakértő tévedett.) c) Harminc évvel a rendszerváltást követően, vannak, akik még mindig besúgásokkal kívánnak maguknak előnyt szerezni. A szószóló 2019 novemberében a következőkről tájékoztatta az MGOÖ közgyűlését: „A Purosz úr által a Facebook-ra feltett írásokat az államtitkárság megkapta. Ezt az államtitkársággal meg fogjuk beszélni. Kérem, hogy a jövőben az összgörögséget érintő témákat ne a közmédiában vitassuk meg, beszéljük meg egymás között. Az összes szószólói szervezet nevet rajtam, hogy a görögök milyenek. Én az államtitkárral felvettem a kapcsolatot, megkapta az összes facebook-on megjelent anyagot, és most le fogom rendezni, ígérem, hogy nem lesz nagy téma.” A jelentéstevés a mai napig folytatódik. d) A szószóló facebook-oldalán megjelenő kormánykritikus vélemények rendszerint törlésre kerülnek.
https://mgoo.hu/fajlok/jegyzokonyvek/2019.12.16-jegyzokonyv.pdf
https://demokrata.hu/vilag/szervezett-akcio-125546/
https://mgoo.hu/fajlok/jegyzokonyvek/2019.11.28-jegyzokonyv.pdf
Az állam és a nemzetiségek közötti kapcsolatról egy záró gondolat. Soltész Miklós, egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár a nemzetiségi törvény módosítása kapcsán kifejezte, hogy a kormány bízik (!) a nemzetiségekben. Ez megkérdőjelezhetetlen, mint ahogy az is, hogy a bizalommal nem illik visszaélni! Ez a „szószólói szervezet” üzenete.
