Purosz Alexandrosz: Szia, Laokratisz!

Koranisz Laokratisz: …!

P.A.: Kérlek, fogadd el ezt a csodaitalt, amely őszintévé tesz.

K.L.: Köszönöm, jó az íze, csak azt nem értettem… mivé tesz?

P.A.: Őszintévé.

K.L.: Köszönöm, ritkán éreztem ilyen jól magam. Örülök, hogy látlak. Ugyan megromlott a kapcsolatunk, de biztos vagyok benne, hogy lesz ez még jobb is. Legalábbis remélem.

P.A.: Én is kívánom, és mindenekelőtt jó egészséget! Most azonban mint görög nemzetiségi szószólót foglak kérdezni. Rendszerszintű kérdésekről szeretnék veled beszélgetni, és néhány személyes kérdést is fel fogok tenni neked, a személyeskedés szándéka nélkül.

K.L.: Ugyan népes szakértői csapattal dolgozom, túlzás lenne azt állítanom, hogy a rendszert átlátom. Volna esetleg ehhez is valamilyen csodaitalod?

P.A.: Parancsolj! És nézzük is, működik-e! Mi volna a szószólói rendszer alapvető célja?

„Jelenlegi működése szerint a szószólói rendszer elsődleges funkciója a kormányzati akarat képviselete a nemzetiségi személyek és szervezetek irányába.”

K.L.: A szószólói rendszer alapvető célja a valamely nemzetiséghez tartozó személyek és nemzetiségi szervezetek érdekeinek képviselete a magyar országgyűlésben, szoros együttműködésben az országos nemzetiségi önkormányzatokkal.

P.A.: Világos! Megvalósul ez?

K.L.: A szándék jó, és az, hogy ezt sarkalatos törvény garantálja, óriási vívmány. Elég, ha arra emlékeztetlek, hogy Görögország például semmiféle nemzeti kisebbség létét nem ismeri el, nem hogy közösségi jogokat biztosítson számukra. Mégis, más az elmélet, és más a gyakorlat. Jelenlegi működése szerint a szószólói rendszer elsődleges funkciója a kormányzati akarat képviselete a nemzetiségi személyek és szervezetek irányába. Valós érdekképviseletről nincs szó. De miért is lenne, amikor mi, szószólók olyan elképzelhetetlenül nagy előnyökhöz jutunk, amelyek ellenérdekeltté tesznek bármiféle kritika felvállalásában.

P.A.: Fontos megállapításokat teszel, de ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük azzal, hogy milyen keretek között tevékenykednek a szószólók?

K.L.: A nemzetiségi szószólók és az egyetlen nemzetiségi képviselő az országgyűlés Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának a tagjai. A bizottság véleményezi a törvénytervezetek nemzetiségi vonatkozásait, a miniszteri kinevezéseket, beszámolókat, sőt saját indítványai is lehetnek. De a szószólók önállóan is felszólalhatnak a plenáris üléseken, kérdést intézhetnek a kormány tagjainak, vagy akár a főügyésznek is.

P.A.: Te hányszor szólaltál fel az országgyűlésben? Lett volna rá okod, hiszen a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának a magyar nemzetiségi választói rendszerrel kapcsolatosan hozott, Magyarországot elmarasztaló ítéletében az ügy kezdeményezője Bakirdzi Kalliopé volt, a görög közösség jól ismert tagja, neked személyes ismerősöd.

K.L.: Jóllehet munkaszerződéssel 5 személyt foglalkoztatok, továbbá állandó megbízási szerződéssel további egy ügyvédet és egy betéti társaságot havonta több mint 4 millió forint értékben, tehát hét fizetett szakértő segítségére támaszkodhatom, még nem volt sem parlamenti felszólalásom, sem a bizottságon belül önálló indítványom. De naiv is az, aki azt gondolja, hogy ezek a foglalkoztatások erről szólnak.

P.A.: Nem szeretnék a rendszerszintű kérdésektől túlságosan elkanyarodni, de kíváncsivá teszel. Mire költöd a működési keretedet, amelynek összege éves szinten a 100 millió forintot közelíti?

K.L.: A saját és családi érdekeim képviselete mellett, etetnem kell azokat, akik hatalomhoz segítettek, és abban megtartanak. Többnyire ingyenélő szélhámosokról, politikai kitartottakról van szó. Persze fogalmazhatnék finomabban is, de hiszen tudod te is, ismered a számokat, és nagyjából be tudod azonosítani a személyeket is. Tudod jól, hogy úgy szerezhettem meg az országos görög önkormányzati testület többségének a támogatását, hogy megállapodtunk abban, hogy viszonzom a szívességet. Volt, akinek a vidéki vállalkozása udvari épületét béreltem szószólói feladatokhoz ötmillió forint értékben, volt, akit a legnagyobb értékű görög nemzetiségi beruházás felelősévé tettem, volt, akinek parlamenti belépőt szereztem és egyben összehoztam, hogy ő legyen a görög nemzetiségi pályázatok kurátora. Mást meg ilyen-olyan címen juttatok pénzhez és pozícióhoz, vagy éppen támogatáshoz. Ők mind az én embereim, az én tenyeremből esznek… amíg van mit adnom nekik. Reményeim szerint még két évig. Utána meg jöhet az özönvíz!

„Senki se gondolja, hogy a rendszer hibája én vagyok! A hiba maga a rendszer.”

P.A.: Tudom, hogy tisztában vagy a görög közösség megvetésével, és azzal is, hogy két év múlva már csak a szánalmukban bízhatsz. Ezt őszintén sajnálom. Még egy kérdést a fentiekkel kapcsolatban, aztán szeretnék visszatérni a rendszerproblémákra: miért kellett neked, kommunistának egyházügyi szakértőt foglalkoztatnod, meg a parlamentben imareggeliket szervezned százezrekért?

K.L.: Márta asszony foglalkoztatása az alku része volt. De az ő esete több ennél. Talán a varázsital hatására mondom, hogy egy politikai prostituált, de legalábbis egy politikai összekötő. Egy szégyen! Nem tudom, mi van velem, de olyan jó kimondani! Tudod te is, hogy ebben az országban gőzerővel folyik az egyháziasítás, ami ezzel párhuzamosan az egyházak hitelességét is aláássa. Mindegy, ehhez asszisztálok én is. Márta szervezi a keresztállítást, a teremtésvédelmet, az imareggelit meg a papot. Kaja, pia, liturgia! Ez felsőbb elvárás. A módi! És hát igen! Megtanultam én is összekulcsolni a kezem, lehajtani a fejem, és amikor mások imát mormolnak, én is mozgatom a számat. Ilyenkor egyébként többnyire számolok.

P.A.: Öltönyben, bőrcipőben és mezítláb. Apropó, a legnagyobb görög napilapnak adott interjúdban komolyan gondoltad, hogy a magyarországi görög közösség Orbán rendszerének támogatója?

K.L.: Egyfelől komolyan gondolom, hogy Magyarország nemzetiségi politikája egyedülálló lehetőségeket biztosít a nemzetiségeknek. Hiszem, hogy a nemzetiségek sorsa fontos prioritás a kormány számára. Másfelől abban a riportban akkor, amikor azt mondtam, hogy a magyarországi görögök támogatását élvezi a miniszterelnök, akkor ott magamat és a családomat értettem ezen. Nézd! Havi 2,12 millió a bruttó fizetésem, amiért gyakorlatilag csak alibiznem kell. 86,5 millió forint a működési keretem, amiből profitál a vállalkozásom és a családi éttermünk is, meg még ott van az a sok éhes száj is, szóval így értve. Szerintem 10-ből 9 ember így tenne a helyemben, a szószólótársaimat is beleértve.

P.A.: Térjünk vissza a rendszerszintű kérdésekre!

K.L.: Idáig is azokról beszéltünk. Az, hogy a strasbourgi bíróság ítéletét szőnyeg alá söpörtük, hogy a honfitársnőmet nyilvánosan megtagadtam, hogy a miniszterelnök fajelméletéről még csak nem is tárgyaltuk, hogy az országos görög önkormányzatnak ott teszek keresztbe, ahol csak akarok, hogy a gyermekem éttermében annyi közpénzt hagyok ott, amennyit csak akarok, hogy a semmit akár milliókért bérlem… és még nagyon sokáig sorolhatnám, nem a véletlen műve. Senki se gondolja, hogy a rendszer hibája én vagyok. A hiba maga a rendszer. A nemzetiségi lombkoronasétány-panama maga a rendszer.

P.A.: Bizonyára! És biztos vagyok abban, hogy 2 év múlva ilyenkor már áldozatnak is fogod érezni magad, mint annyian ebben az országban. De térjünk a lényegre! Nézzük meg, hogy működik a rendszer és hogyan kellene működnie szerinted.

K.L.: Őszintén fogok válaszolni.

P.A.: Hogy lehet valakiből szószóló, és hogyan kellene?

K.L. Az országos görög nemzetiségi önkormányzat állítja össze a nemzetiségi listát. A listára azok szavazhatnak, akik szerepelnek a nemzetiségi választói névjegyzékben, és az országgyűlési választások során nemzetiségi listára szavaznak.

P.A.: Hol itt a probléma?

K.L.: Problémából rengeteg van, és ezek egy részét a strasbourgi bíróság is megállapította. Röviden:

- A nemzetiségi névjegyzékbe bárki regisztráltathatja magát görög nemzetiséghez tartozóként. Erre mondta az elődöm a német nemzetiségi képviselőnek, hogy ha a dolgok így haladnak, hamarosan több görög lesz Magyarországon, mint német.

- Aki nemzetiségi listára szavaz, nem szavazhat pártlistára. Tehát a választások során nem fejezheti ki a pártpreferenciáját, ami az országgyűlési választások elsődleges célja volna.

- Minden országos nemzetiségi önkormányzat egyetlen listát állít, tehát nem lehet listák között választani. Sőt mi több, a listán szereplő jelöltek között sem lehet választani. Nemzetiségi képviselő vagy szószóló abból válhat, aki a lista első helyén áll. Tehát nincs valós választás. Az lesz nemzetiségi képviselő vagy szószóló, akit az országos önkormányzat annak delegál.

- A teljes társadalmon belüli számarányuknak köszönhetően csak a roma és a német jelöltnek van esélye kedvezményes mandátummal képviselővé válni. Ezzel pedig a további gond az, hogy míg a nemzetiségi választásból ki van iktatva a pártpreferencia megvallásának lehetősége, a megválasztott képviselő pártfrakcióba ülve pártpolitizálhat. Az előző ciklusban ezt tette a német nemzetiségi képviselő is, aki a Fidesz színeiben a legnagyobb pártfegyelemmel nyomta a szavazógombot. És ha úgy nézzük, akkor jogos a kérdés, hogy tulajdonképpen a német közösség vagy a Fidesz jutott akkor kedvezményes mandátumhoz?

P.A.: Volna javaslatod?

„A szószólókat az országos önkormányzatok delegálnák, akik visszahívhatók lennének és jóval kisebb javadalmazással meg működési kerettel dolgoznának úgy, hogy a forrást az országos önkormányzatok kapnák meg ennek biztosítására.”

K.L.: Bevallom, idáig ezen nem gondolkodtam, hiszen azt láttam, hogy úgy a német nemzetiségi képviselő, mint az általa elnökölt bizottság sem érdekelt a rendszer megreformálásában. Amikor a strasbourgi ítélet publikussá vált, napirenden kívül pár perc erejéig foglalkoztunk vele bizottsági ülésen, de az ügyet mélyen a szőnyeg alá söpörtük. Tudod, milyen az, amikor a hatalom szele megcsap valakit?

P.A.: Ha a sokat emlegetett háborús helyzet miatt úgy alakulna, hogy nem kapnál szószólói javadalmazást, mit javasolnál?

K.L.: A nemzetiségi névjegyzékben való regisztrálás módjával kapcsolatban egyeztetést kezdeményeznék a nemzetiségi szervezetek vezetőivel. A pártpreferencia megvallásának lehetetlenné tételét felszámolnám. Mivel valójában országos önkormányzati delegálásról van szó, az álválasztási procedúrát is megszüntetném. A szószólókat az országos önkormányzatok delegálnák, akik visszahívhatók lennének és jóval kisebb javadalmazással meg működési kerettel dolgoznának úgy, hogy a forrást az országos önkormányzatok kapnák meg ennek biztosítására. Szívem szerint a kedvezményes mandátum rendszerét is kivezetném azzal, hogy a pártok mellett akár országos önkormányzatok vagy azok szövetségei is lehetnének jelölőszervezetek.

P.A.: Egy ilyen reformcsomag kidolgozásában lehetne számítani a szószólókra?

K.L.: Kizárt! Ellenkezőleg, kinevetnének vagy kiutálnának. A szószólók a jelenlegi rendszer kedvezményezettjei. A politikai hatalom felé elkötelezett vajdák.

P.A.: A választások során egyetlen listára leadott szavazat is elegendő a szószóló megválasztásához. Mi értelme volt akkor a mellett érvelni, hogy a lehető legtöbben regisztráljanak a névjegyzékben.

K.L.: Minél többen voltak a listára szavazni kívánó regisztráltak, annál több pénzt kaptunk az államtól kampányra.

„Sajnos az etnobiznisz pont a kampánypénzek folyósításával kezdődik, és a kifizető maga az állam.”

P.A.: Milyen kampányra? Hiszen nincs is mi között választani! Sem listák, sem jelöltek között nem lehet választani. A létező egyetlenből nem lehet egyet választani. Ez az evidencia sem zavar titeket, szószólókat?

K.L.: Hiszen te magad is beszéltél erről a német nemzetiségi képviselővel, aki azt mondta neked, hogy ez így a lehető legdemokratikusabb. Egyébként meg min csodálkozol? Maga a rendszer a hibás, és itt nem a nemzetiségire gondolok. Ha érvényesülni akarsz, fogadd el és legyél büszke is arra, hogy marha vagy. Na de hogy evidencia-e vagy sem, hogy nem tekinthető választásnak az a rendszer, ami még kettő közül sem enged egyet választani? Igen evidencia, hogy ez nem választás. Mint ahogy evidencia az is, hogy az álkampányt az állam finanszírozza.

P.A.: Tehát ott jártunk, hogy minél több a regisztrált, annál több a kampánypénz. De ha képtelenség bármi mellett kampányolni, akkor mire lehet költeni a kampánypénzt? Meg hogyan?

K.L.: Fájdalmas a naivságod. „Bátorak legyetek!” Tudod! A pénz némi kreativitással arra költhető, amire csak akarod. Nem kell ehhez más, mint néhány fedősztori meg fedőszámla. Sajnos az etnobiznisz pont a kampánypénzek folyósításával kezdődik, és a kifizető maga az állam.

P.A.: Nem mondasz mást, mint hogy az etnobizniszt a parlamentből irányítják.

K.L.: Messzire megyünk. Az állam sok tekintetben egy olyan szószólói rendszert működtet és finanszíroz, amely sok ponton magában foglalja az etnobiznisz lehetőségét.

P.A.: A kampánypénzeket az állam az országos nemzetiségi önkormányzatoknak utalja át, tehát a kifizető a mi esetünkben is az országos önkormányzat volt. Az általad benyújtott számla, valamint a Görög Intézet vezetőjének filmes ismerőse által benyújtott számla ki lett fizetve. A többivel mi volt a gond?

K.L.: Én csináltattam néhány kitűzőt, esernyőt meg hasonló haszontalanságot. Szerencsére az a számla ki lett fizetve, bár szerintem te abba is bele tudtál volna kötni. Ami a filmet illeti, csináltam benne egy kis reklámot a Fideszes területi képviselőjelöltnek is. Ugyanaz a vállalkozó egyébként az önkormányzati választásokra is készített filmeket a Diaszpóra jelölőszervezet számára, a támogatásommal. Az összefüggéseket nyilván látod, hiszen a közérdekű adatigénylés során birtokába kerültél a kifizetéseim történetének. 

P.A.: Erről beszéljünk máskor, sok minden másról is lehetne. Térjünk vissza a kifizetetlen kampányszámlákra.

K.L.: A kampányfőnököm, korábbi feljelentőm, három településen szervezett olyan kampányt, amelyek közül a legfortélyosabb az volt, amely meg sem valósult, és azt korábbi táncházas fotókkal kívánta elszámolni. Az országos önkormányzat elnöke a kamuszámlákat, illetve a láthatóan sokszorosan túlárazott számlákat nem fizette ki. Sajnálatos aktualitása ezeknek, hogy a beloianniszi kampány túlárazott számláját benyújtó emberem önkormányzati képviselő lesz az újonnan felálló önkormányzati testületben. A teljes kampánypénz egyébként durván 15 millió forint. Aprópénz ma ez a politika világában. Még egy kastélyra sem futná. Vagy igen?

P.A.: Nem tudom, még nem vettem kastélyt. Kétségtelenül probléma, hogy egy olyan személy kerül az önkormányzati testületbe, aki valótlan szolgáltatásokat tartalmazó, 3 millió forint összegű számlán keresztül kívánta megkárosítani a magyarországi görögök legfőbb szervét, és azon keresztül a magyar adófizetőket. Egyébként a kampányfinanszírozással kapcsolatosan a pártoknak nagyon komoly ellenőrzéssel kellett szembenézniük.

K.L.: Az ellenzékieknek! De pont ez a lényeg. Mi nem politizálunk, és a közösség felé is azt közvetítjük, hogy ne politizáljon. Örüljünk a rengeteg támogatásnak!

P.A.: Főleg, ha annak a felét ti, szószólók kapjátok, és költhetitek azt kontrollálhatatlanul! De erről majd később! Térjünk vissza a szószólóválasztásra! Azt javaslod, hogy a szószólókat az országos nemzetiségi önkormányzatok delegálják, és hogy legyenek visszahívhatók. Mik az érveid?

K.L.: A magyarországi nemzetiségek legfőbb választott szervei az országos nemzetiségi önkormányzatok. A szószólókat jelenleg is az országos nemzetiségi önkormányzatok delegálják, amihez ki van találva egy álválasztás, ami a gyakorlatban őket az országos önkormányzatok fölé emeli, ráadásul lényegesen nagyobb finanszírozással. A jelenlegi gyakorlat szerint a szószószó beszámoltathatja az országos önkormányzat elnökét, de ő nem köteles beszámolni a tevékenységéről. Sem az önkormányzatnak, sem a választópolgároknak. A szószóló onnantól, hogy kinevezik, egy önálló entitás, aki tulajdonképpen azt csinál, amit akar, arra és annyit költ, amennyit akar. Csakis a szószóló tisztességén múlik, hogy a lehetőségeit a közössége érdekében kamatoztatja-e. A görög példa arról tanúskodik, hogy a szószóló az őt delegáló országos önkormányzattal nem működik együtt, azt nem képviseli, valamint hogy a görög közösséget megosztja. Túl van bonyolítva a rendszer, aminek a haszonélvezője maga a politikai hatalom, amely egy sajátos függőségi rendszeren keresztül igyekszik az egész társadalmat az irányítása alatt tudni. A nemzetiségek esetében mindenek előtt a szószólók által.

P.A.: Tehát van egy jó szándékkal létrehozott, vívmánynak tekinthető parlamenti képviseleti rendszer, amely azonban antidemokratikusan, hatalmi érdekeknek alávetve működik, és amely az etnobiznisz legfőbb forrása. Beszéljünk egy kicsit a finanszírozásról!

K.L.: A bruttó fizetésem 2.120.180 forint. Két év alatt 30%-kal növekedett. Az összeg soknak tűnhet, de a forrásaimnak ez csak kis része. A feladataim ellátásához rendelkezem működési, ellátási, irodabérleti, üzemanyag- és alkalmazotti kerettel, amelyek összege jelenlegi állapot szerint éves szinten, összesen 86.5 millió forint. A kabinetemben munkavállalói szerződéssel 5 főt foglalkoztatok, és megbízási szerződéssel további 1 egyéni vállalkozót és 1 betéti társaságot. Plusz a kapcsolati tőke, amelynek értéke szintén jelentős.

P.A.: Hatalmas számok ezek. Éves szinten 112 millió forint, plusz a munkáltatói járulékok.

„Továbbá kimondható az is, hogy a szószólói rendszer több pénzébe kerül az államnak, mint amennyit az összes görög nemzetiségi önkormányzat és egyesület támogatására fordít.”

K.L.: Innék még egy pohárkával az őszinteségi varázsitalból. Köszönöm! Igen. A görög nemzetiségi szószóló költségvetési lábnyoma közel 120 millió forint. Ez az összeg csak úgy értelmezhető, ha megnézzük a szószóló társadalmi hasznosságát, és ha megvizsgáljuk a görög nemzetiségi szervezetek mekkora állami támogatásban részesülnek.

P.A.: Mindenképpen kérdezni foglak az elért eredményeidről is. Már csak azért is, mivel én ilyenekről nem tudok. De nézzük akkor meg, hogy mekkora állami támogatásokkal gazdálkodnak a görög nemzetiségi szervezetek.

K.L.: Kezdjük a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatával, amelynek van 15 képviselője, közülük egy elnöke és jelenleg két elnökhelyettese. Az önkormányzatnak van egy hivatala és egy folyóirata. Ezen kívül, elkülönített forrásból fenntartója két oktatási, és két közművelődési, kulturális intézménynek. Az önkormányzat költségvetési támogatása 94,9 millió Ft.

Folytassuk a település és területi önkormányzatokkal. Tehát a kerületi és vidéki, valamint a fővárosi önkormányzatokkal. Az állami finanszírozást illetően ezek kapnak normatív működési támogatást, differenciált feladatalapú támogatást, és a BGA Zrt. pályázatain keresztül miniszterelnökségi pályázati támogatást. Az összes hazai görög nemzetiségi önkormányzat 2024-ben összesen kapott 35,4 millió forint működési támogatást, 33,4 millió forint feladatalapú támogatást, valamint 15,1 millió forint pályázati támogatást. Mindezt összeadva, az összes kerületi, vidéki és fővárosi görög önkormányzat állami működési, feladatalapú és pályázati támogatása 83,9 millió forint.

És végül, ha a görög nemzetiségi egyesületeket nézzük, akkor azok 3 kategóriában pályázhattak a BGA Zrt.-nél miniszterelnökségi támogatásra, amelynek összege idén összesen 25,3 millió forint volt.

P.A.: Ha már összehasonlításokat nézünk, megnéztem a költségvetési törvényben, hogy mekkora támogatásban részesülnek a pártok. Ezek közül kiválasztottam egy kisebb, de jelenleg még meghatározó pártot, a Momentumot, amelynek a költségvetési támogatása 2024-ben 185,1 millió forint volt. A fentiek alapján mi mondható ki?

K.L.: Kimondható, hogy a szószóló javadalmazása és annak működési kerete lényegesen, kb. 20%-kal több, mint az országos görög önkormányzaté, amely fenntart egy hat fős hivatalt, egy folyóiratot, és van egy elnöke, két elnökhelyettese, meg 15 képviselője.

Továbbá kimondható az is, hogy a szószólói rendszer több pénzébe kerül az államnak, mint amennyit az összes görög nemzetiségi önkormányzat és egyesület támogatására fordít.

Óriási az aránytalanság. Olyan ez, mintha egy bőrönd árából egy iskolányi gyereknek tudnánk étkezést biztosítani egy hónapon keresztül. Nem kérdés, hogy ezen változtatni kell.

P.A.: Te mit javasolnál?

K.L.: Felelős állampolgárként olyan javaslatot tennék, amely az állami költségvetés számára is kedvező lenne. Tehát, a szószólói költségvetési terhet a felére csökkenteném. A 60 millió forintot az országos önkormányzatnak juttatnám azzal, hogy az összegből biztosítsa az általa delegált szószóló és 1-2 szakértő javadalmazását, költségeinek fedezését. Mindez nem lenne több 30-40 millió forintnál. A fennmaradó összeget az országos önkormányzat kulturális kezdeményezések támogatására, saját pályázati rendszer kiépítésére költhetné.

P.A: Végül megkérlek, hogy számolj be az eredményeidről.

K.L. 2024-ben mindössze négy alkalommal ülésezett a Nemzetiségi Bizottság, összesen kevesebb mint 2 órán át. Azonban az egyik ülésen történt két fontos előrelépés, amelyek a következők: Dr. Hankó Balázs Zoltán kultúráért és innovációért felelős miniszterjelölt a bizottsági meghallgatása során kötelezettséget vállalt az akkreditált görög pedagógusképzéshez szükséges egy oktatói státusz költségeinek átvállalására. Másfelől kértem a miniszter urat, hogy az Amfitheatro Színház önálló költségvetési támogatásban részesüljön.

„Óriási az aránytalanság. Olyan ez, mintha egy bőrönd árából egy iskolányi gyereknek tudnánk étkezést biztosítani egy hónapon keresztül. Nem kérdés, hogy ezen változtatni kell.”

P.A.: Igen olvastam ezt a jegyzőkönyvet. Abban a miniszterjelölt úr kétszer is megkérdezte tőled, hogy milyen nagyságrendű támogatásra gondolsz, amire te nem tudtál válaszolni, és ez ráadásul derültséget váltott ki a jelenlévők körében.

K.L.: Sajnos felkészületlenül mentem az ülésre, és rögtönöztem. Meg hát a szakértőimtől sem kaptam meg a szükséges háttéranyagokat.

P.A.: Ez is valami. Örüljünk annak, hogy a semminél több. Köszönöm, hogy megtiszteltél a válaszaiddal.

K.L.: Én is köszönöm a fáradozásodat.

A fotók forrása a görög nemzetiségi szószóló facebook-oldala.

Purosz Alexandrosz